Az evangélizáció napja

Nagyon vártuk már a K2 ifivel az evangélizációs alkalmat és hálásak vagyunk Istennek azért, hogy lehetőséget adott nekünk, hogy Bélmegyeren is evangelizálhassunk. Nagyon áldottak voltak a napok, amiket ott tölthettünk Bélmegyeren. 

A K2 ifivel október 24-én pénteken kezdtük meg a szolgálatot. Édesanyám nagyon finom kenyérlángost csinált nekünk a kemencében a tanyán, ahol megszálltunk. Nagyon finom volt. A szüleim nagyon sok mindenben segítettek. Innen is megszeretnénk nekik köszönni a segítséget. Pénteken megebédelt a csapat és utána elindultunk a faluba szolgálni. Bementünk néhány emberhez is, hívogatni őket az evangélizációra. Előkerült a gitár és elkezdtünk a faluban sétálni és közben énekekkel dicsőítettük Istent. 

A szombati napon elég korán kellett kelnünk, mert sok teendő várt ránk, a Művelődési házba beállni a csapatnak és elrendezni mindent amit csak kell. Mi már azon a napon nagyon izgultunk és teljes mértékben Istenben bíztunk és le tettünk elé mindent. Isten nagyon sok igén keresztül bátorított minket akkor is. 

Azt kell, hogy mondjam jól sikerült a zenekari beállás is, minden rendben ment. A nagy készülődés közben csak úgy teltek az órák. Hamar el is érkezett a 4 óra és belekezdtünk.

Jöttek olyan emberek is akik már elfogadták Jézus Krisztust, meg olyanok is akik még nem. Jöttek a faluból is és Békésről is. Mikor felmentem a színpadra, hogy átadjam a falunak az igei üzenetet, akkor kitettem a Bibliámat meg a jegyzetemet is, de igazából a jegyzetből semmit nem tudtam mondani, egyszerűen azokat mondtam az embereknek amire a Szentlélek indított, Isten vezetett mindenben. Néhány mondat az igei üzenetből: 

"Isten nagyon szereti Bélmegyert és harcol a faluért Ő nem hagy el titeket. Ha ti elutasítsátok akkor is Ő ott van és arra vár, hogy elfogadd őt. Újjá kell születnetek mert másképpen nem látjátok meg a Mennyországot, csak Jézus Krisztusban van az üdvösségünk. Az életedet szánd oda Istennek! Ne az emberekben bízz hanem Istenben!” 

Nagyon sok mindent adott Isten, hogy mondjam el az embereknek és ezért nagyon hálás is vagyok. Hiszem azt, hogy Isten munkálkodik a faluban. Bélmegyer egy nagyon kemény terep, az emberek különböző függőségekben vannak, de Jézus Krisztus a megoldás mindenre. Isten harcol a faluért, és helyre akarja állítani az embereket. Nagyon áldott volt ez az este, a K2 IFI Worship Band énekelt, és nagyon megáldotta ezt is Isten. Jövőre is szeretnénk vissza menni Bélmegyerre  és szolgálni a faluban és hirdetni az Öröm üzenetet!  

,,Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.”  

/János 1,4/

Isten hatalmas!

Legyetek áldottak! :)

Amit Isten eltervezett az meg is lesz!

Hosszú idő után Isten arra indított, hogy írjak egy újabb blog bejegyzést, méghozzá egy megtapasztalt bizonyságról.

Mindig is szerettem volna egy faluban, nagyobb evangélizációs alkalmat szervezni, ahol sok ember összegyűl és hallják az evangéliumot. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez most október 25-én megvalósulni látszik, hiszen Bélmegyeren egy békés megyei faluban fogunk evangélizációs alkalmat tartani, a K2 IFI-vel. 

Isten arra indított még nyáron, tárjuk elé vágyainkat, elképzeléseinket és kezdjünk el azért imádkozni az ifi csoportunkkal, hogyha Isten is akarja, hogy meglegyen ez az alkalom, járjon előttünk. Kértünk Istentől egy olyan termet, ahol lehetőség lenne ezt megrendezni októberben. Mi a helyi Művelődési házra gondoltunk volna, de olyan költségeket foglalt volna magában a bérlése, hogy nem mertük elhinni ennek esélyeit. A körülményekre tekintettem nagyon sokszor és elkezdtem ezért is aggódni és azért is, hogy októberben már hideg is lesz. De képzeljétek el, hogy miközben ezekről gondolkoztam, Isten nagyon sok igét hozott elém, amikor olvastam a Bibliát és akárhol kezdtem olvasni, Isten mindig azt mondta az Ő igéjén keresztül, hogy ne féljek, mert Ő mindent el fog rendezni.

Ezek után mertem hinni, hogy Isten hatalmasabb mindennél, és ha Ő azt szeretné, hogy ott rendezzük meg, akkor ott is lesz!

 Elkezdtem még jobban Istenben bízni, hogy igenis Bélmegyeren lesz evangélizáció, mert Isten azt mondta.

A K2 IFI Worship Band-el már akkor elkezdtünk próbálni Bélmegyerre, amikor még nem is volt biztos emberileg, hogy ott leszünk, de mi egyszerűen ráálltunk erre hittel, hiszen ezt kérte Isten, hogy ne a láthatókra nézzünk, hanem csak rá.  Teljes mértékben úgy zajlottak a próbák, hogy mi célirányosan az evangélizációra készültünk.

Sajnos akárhányszor hívtam a polgármesteri hivatalt, soha nem volt bent a polgármester, hogy vele tudjak ez ügyben beszélni. 

De akivel beszéltem ő mindig nagyon nyitott volt felém és már ez is egy megerősítés volt. A szüleim nyáron voltak lent Bélmegyeren, egy keresztyén gyerektáborban szolgálni, és akkor sem tudtak beszélni a polgármesterrel, viszont azzal az emberrel, aki ezzel foglalkozik, hogy kiadják a Művelődési házat ő vele tudtak beszélni.

Egyből ide adták nekünk a Művelődési házat az evangélizációs alkalomra. És képzeljétek el teljesen ingyen adták oda nekünk. Isten azt kérte, hogy imádkozzunk ezért, és Ő majd meg fogja nyitni a kapukat. És ő beváltotta ígéretét. Odaadták a Művelődési házat. Amiért nagyon hálásak vagyunk Istennek. Isten hatalmas! Isten mindent elrendezett. Már minden készen áll arra, hogy ott legyünk és képviseljük Jézus Krisztust a faluban. Mindennap böjtölt valaki az ifiből, tehát befedtük a felkészülési időszakot az evangélizációra, böjttel. Amit szintén hisszük, hogy Isten megáld. Már nagyon várjuk az alkalmat! Hisszük azt, hogy az emberek élete meg fog változni.

Istenhez jöhetünk úgy, ahogy vagyunk, de ha hozzá jövünk, akkor Ő meg fog minket változtatni. Ez olyan jó! 

,,Ne féljetek, legyetek erősek!”  

/Zakariás 8,13/

Isten azt kéri, hogy soha ne féljetek semmitől sem, és ne a körülményekre tekintsetek, hanem bízzatok mindig Benne, mert Ő a leghatalmasabb. Bízz Istenben!

Legyetek áldottak! :)

Neked ez a fegyvered ?

Hosszú idő után egy újabb bizonyságot szeretnék veletek megosztani.  Nem azért nem osztottam meg veletek az elmúlt időben megtapasztalásaimat, mert nem történt semmi sem, éppen ellenkezőleg, hiszem azt, hogy annak az embernek az életében, aki kapcsolatban akar maradni Istennel, mindennap felfedezhet valamit az életében, ami mögött Istent látja meg.

Visszatérve miért maradtam távol, egy szóval, vizsga időszak. Igen, ez jelen van az én életemben is, és nem könnyű ez az idő, de Istennel a lehetetlen is lehetséges. Ezt tapasztaltam. Később erről is írok majd nektek.

De amiről most szeretnék írni az 2013 nyarának az egyik estéjén történt meg velem és jó barátommal, Dáviddal.

Kispesten az egyik bevásárló központban az Europarkban, éppen a K2 IFI-ről beszélgettünk, hogy milyen terveink vannak a jövőre nézve az ifiben. Egy órás beszélgetés után befejeztük és imádkoztunk. Hazafelé menet elmondtam a barátomnak, hogy lesznek támadások, a Sátán támadni fog minket, hiszen jó dolgokra készülünk az ifivel. Elterveztük azt, hogy kimegyünk és csinálunk egy videót az ifi számára. Ki is mentünk a Határ útra egy olyan helyre, ahol csak mi voltunk és elkezdtük volna a videót felvenni, amikor is figyelmesek lettünk egy roma srácra mellette egy lányra, akik határozottan felénk közeledtek. Hirtelen nem tudtuk mi történik itt a srác elkezdett kötözködni velünk, fenyegetni és pénzt követelt tőlünk. Elmondtuk neki érthetően, hogy nem tudunk adni. De ő akkor is csak követelőzött. Gondoltam adok neki 50 Ft-ot és le van tudva, el fognak menni és békén hagynak minket, de ez nem így történt.

Utána még pénzt követeltek a barátomtól is, aki szintén adott nekik 50 Ft-ot, de amint meglátták a pénztárcájában a 2000 Ft-ot, akkor már azt követelték, de egyértelműen elmondtuk nekik, hogy ez nekünk is kell. De ők csak nem hagyták abba. Követelőztek! Nekik azonnal pénz kell. Ez után kitalálták, vegyük meg tőlük 2000 Ft-ért a bicskájukat, de mondtuk, hogy erre nekünk nincs szükségünk. A srác zsebre dugott kézzel volt, ahol a bicskáját is tartotta. Ekkor lett félelmetes a dolog számunkra. Eluralkodott rajtunk a félelem, hiszen olyan mozdulatokat csinált a zsebében a bicskával, hogy lejátszódott bennünk az, hogy ott meg fogunk halni. Arra gondoltunk ez a kietlen hely, ahol nincs senki, alkalmas arra, hogy még le is szúrhat minket. Ezekbe belegondolva és a súlyos valóságot felfogva lejátszódott az egész életem magam előtt.

Felajánlottam nekik azt, hogy menjünk be és veszünk együtt nekik valamilyen ennivalót, ha szükséges, de ő erre rám kiabált, hogy mit képzelek magamról.

Nagy nehezen rá tudtuk venni őket, hogy bemenjünk az Europarkba, és elkezdtünk sétálni. Miközben mentünk, Isten arra indított, hogy öleljem át ezt a srácot, és ne haragudjak rá, azért mert ki akar rabolni minket. Erre átöleltem, és nagyon meglepődött, hogy én szeretem még ebben a helyzetben is, amikor ki akar minket rabolni.

Beértünk a bolthoz, és mondta nekünk, hogy mit vegyünk neki. A félelem még akkor is bennem volt, mert nem tudtam mi fog történni, de eszembe jutott, hogy kezdjek el imádkozni magamban, mert Istennél minden lehetséges és nála az is lehetséges, hogy megmeneküljünk.

Imádkoztam magamban:

„Uram, segíts meg minket ebben a helyzetben!”

Ez idő alatt beszélt hozzám a srác, de mintha nem hallottam volna semmit sem.

Ránéztem és megkérdeztem tőlük:

„Ti ismeritek Istent?”

Erre ő nagyon meglepődött, hogy én ilyet kérdezek tőlük, miközben ők megtámadtak, látszott rajtuk, hogy elkezdtek félni, és utána eszembe jutott az, hogy elővegyem a Bibliámat. Ekkor megkérdeztem tőlük:

- Ti ismeritek ezt a könyvet? Ez a Biblia.

Erre ők:

Ez neked a fegyvered ugye? 

Feleltem nekik:

Igen, a lelki fegyverem!

Ez volt az a pillanat, amikor mi nagyon megnyugodtunk. Elmondtuk nekik azt, hogy Jézus Krisztus szereti őket még akkor is, hogy minket ki akarnak rabolni. Beszéltünk nekik Isten szeretetéről.

Ekkor ők azt mondták:

Jól van, békén hagyunk titeket!

Kezet fogtunk, és elmentek! Isten kimenekített minket ebből a helyzetből. Jézus Krisztus győzött ebben a helyzetben is! Utána alig hittük el azt, hogy mi még élünk. Ha ott nem valljuk meg Jézust, akkor már nem élnénk, ezt elmondhatom nektek.

Rá kellett arra jönnöm, hogy az igazi csatatér a világban van, és nem ülhetek ölbe tett kézzel, hiszen a világ a romlás felé halad. Nekünk az a feladatunk, hogy lelkeket mentsünk, és nem az, hogy kényelemben legyünk.

Arra szeretnélek titeket bátorítani, hogy lépjetek ki a komfortzónából és képviseljétek Jézus Krisztust MINDIG!

,,Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.”  
 /Máté 10,19-20/

Kérjétek a Szent Lélek erejét, menjetek és mondjátok el az embereknek az evangéliumot! Isten hatalmas!

Legyetek áldottak! :)

Még azon az este

A következőkben egy olyan témát szeretnék megemlíteni, amiről sokszor nem esik szó, de én most mégis szeretnék erről írni, hiszen megtapasztaltam. Van egy Biblia vers, amit legelőször 2009-ben hallottam.

 ,,Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok.”  

/Malakiás 3,10/  

Ezen a Bibliaversen nagyon szerettem mindig tovább menni, és bele sem gondoltam tulajdonképpen, hogy mit is jelent. De azt kell, hogy mondjam, az ÚR formált ezzel kapcsolatban is az évek során. Sokszor belegondoltam abba, hogy de jó lenne, ha egy csomó pénzem lenne, mert akkor nagyon boldog lennék. De ez egyáltalán nem így van, nem a pénztől leszek boldog, az egy mulandó dolog csak. Nagyon hálás vagyok Istennek azért, hogy formált ezzel kapcsolatban is, és nagyon sok dolgot megmutatott már nekem, a szüleimen keresztül is. Nem kell a karrier, nem szeretnék gazdag lenni. Isten tudja, hogy mire van szükségem és én megkaptam mindent, amire szükségem van. Isten nem arra hívott el, hogy karriert építsek, hanem az ő evangéliumának a hirdetésére! Arra hívott el, hogy lelkeket mentsek! Ez a feladatom.

Isten jó!

Ő hatalmas!

Megtanított, hogy soha ne a körülményekre tekintsek, hanem tekintsek mindig Őrá, hiszen Ő az alkotó, és méltó arra, hogy Őt imádjam, és Ő gondoskodik rólam. Arra hívja fel a figyelmet Jézus, hogy ne aggodalmaskodjunk, és én valóban nem szeretném azt tenni.

Hogy mindezt miért írtam le nektek? Azért, mert fontosnak tartom, és szeretnék a következőkben ezzel kapcsolatban megosztani veletek bizonyságokat.

Rájöttem arra, hogy adni nagyon fontos dolog, legyen az anyagi vagy akár más, amivel segíthetem az embereket. El is kezdtem ezt gyakorolni az életemben, emberek felé, éppen ahogy tudtam, és Isten ezt is megáldotta.

Ahol dolgozom jelenleg, januárban megemelték a fizetésemet és ezért is nagyon hálás vagyok Istennek.

Isten jó!

És ettől az évtől kezdve bátran adok az embereknek. Ha valamivel tudom őket segíteni, megteszem.

Egy keddi napon történt, amikor Bibliát tanulmányoztunk egy sráccal, akiért szintén nagyon hálásak vagyunk. Amikor befejeztük a Bibliatanulmányozást, elindultam az egyik barátommal hazafelé, de előtte gondoltam megkeresem a mosdót. Miközben ott kerestem, egy bácsi lett rám figyelmes, hogy nagyon keresek valamit. Ritka az ilyen fajta kedvesség az emberekben, de ő oda jött hozzám magától és szó nélkül útba igazított. Csak később jöttem rá arra, hogy ezt a bácsit Isten küldte oda hozzám. Miután megtörtént bennem ez a felismerés gyorsan kimentünk a barátommal és elkezdtük keresni a bácsit Budapest egyik legforgalmasabb helyén. Mindenképpen szerettem volna érte imádkozni és beszélgetni vele, de sajnos nem láttuk sehol sem. Mikor már szinte feladtuk, hogy megtaláljuk a tömegbe egyszer csak figyelmesek lettünk rá a villamosmegállóban.

Könnyű volt felismerni, egy ősz szakállú bácsiról volt szó. Nagyon megörültünk neki, amikor ott láttuk, egyből siettünk oda hozzá, és megköszöntem neki, hogy útba igazított. Nagyon nyitott volt. Elmondtam neki azt, hogy elfogadtuk Jézus Krisztust és szeretnénk érte imádkozni. Ő egyből meg is engedte. Kiderült, hogy már pár éve hajléktalan, a felesége aláíratott vele egy jelzálogot és így kikerült az utcára. Nem hibáztat senkit sem, csak saját magát, elismerte azt, hogy ő a hibás azért, hogy hajléktalan. Szállón él, de nem lehet rajta látni azt, hogy hajléktalan. Imádkoztunk érte, adtunk neki ige kártyát is. Utána arra indított Isten, hogy adjak neki pénzt, én megtettem adtam neki. Hiszem azt, hogy Isten megáldja. 

Azon az estén, amikor a metróra szálltunk, már akkor megáldott Isten. Senki nem ült azon ahova mi akartunk ülni, és pont azon a helyen egy BKV jegytömbre lettem figyelmes. Oda volt téve az ülésre.

Megnéztem és csak egy jegy volt elhasználva a többi kilenc jegy még használatlan volt. Isten megáldott! Én adtam és Ő többet adott vissza jegy formájában. Ez is egy megerősítés volt számomra. 

Nagyon hálás vagyok ezért Istennek! Nagyon jó megtapasztalni az Ő szeretetét és az Ő kegyelmét! 

Arra bátorítalak titeket, hogy adjatok, mert Isten megáldja és gondoskodik rólatok és Ő tudja, hogy mire van szükségetek. Hívjátok be Jézus Krisztust az életetek minden területére, mert Ő a megoldás mindenre!

Legyetek áldottak! :)




 

Félelem vagy hit?

Egy szombat este történt az egyik K2 IFI alkalom után Kispesten. Éppen arról beszéltem az nap, hogy lépjünk ki a komfortzónából és mondjuk el a jó hírt az embereknek és imádkozzunk értük.

Már este 10 óra is volt, mikor lassan abbahagytuk az Istent dicsérő dalokat és nehéz szívvel mindenki haza indult. Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de mi nagyon nehezen tudjuk abbahagyni Isten dicséretét. Mindig a végén lendülünk bele.

Folytatva a történetet, ahogy mentünk kifelé az épületből néhányan visszamaradtunk picit még a parkolóban beszélgetni. Körülbelül 10 perc telhetett el, amikor is figyelmesek lettünk egy nagyon hangos üvöltözésre. Gyorsan a hangok után jártunk és megláttunk egy szemüveges fiatal srácot, aki az édesanyjával ment, és ahogy csak bírt, üvöltözött. Egy üveget a földhöz is vágott.

Ezt látva mi is nagyon megijedtünk és a gadarai megszállott jutott az eszünkbe.

Az egyik barátom azt mondta, hogy menjünk oda és imádkozzunk érte, most. Nagyon elgondolkodtam ezen. Mit csináljak ebben a helyzetben, hiszen nagyon féltem, de néhány órája tanítottam arról, hogy merjünk emberekért imádkozni. Menni is akartam, meg nem is.

Az eszem azt súgta menjünk tovább, ez nem a mi dolgunk, szívem szerint, pedig visszamentem volna. Ahogyan távolodtak tőlünk a gondolataimban és a szívemben egy háború folyt, majd feleszmélve a történésekre, hirtelen azt mondtam:

- Most induljunk utána és imádkozzunk!
 

Útközben, míg nem értünk oda, imádkoztunk azért, hogy Isten nyissa meg a szívét és tudjunk érte imádkozni. Nem tudtam mit fogok neki mondani, csak mentünk a barátommal és nem törődtünk semmivel, hiszen ennek a srácnak is Istenre van szüksége.

Mikor odaértünk megkérdeztem az édesanyját:

- Elnézést, imádkozhatunk a fiáért, mert látjuk, hogy szüksége van rá? !

Az anyuka, kicsit zárkózottnak tűnt és furcsállotta ezt a kérdést, de ezt felelte:

 - Nyugodtan!

Odamentünk a sráchoz, az anyuka közben ment tovább. Így kezdődött a beszélgetés:

- Szia, szeretnénk imádkozni érted, mert látjuk, hogy szükséged van rá.

 A fiú erre így szólt:

- Srácok, én nem érdemlem meg, hogy imádkozzatok értem, mert meg vagyok kötözve és démonok vannak bennem. Nem érdemlem meg Jézusnak a szeretetét.

Erre ezt feleltem:

- De megérdemled ezt a szeretetet, érted is meghalt és feltámadt, és nagyon szeret téged. És mi is nagyon szeretünk! Ekkor megöleltem.

Elmondtuk neki azt is, hogy Jézus Krisztus meg akarja őt is szabadítani.

Pont nálunk volt egy Egyszerű fordítású Biblia, és arra indított Isten, hogy adjuk oda neki, egy Mai Ige kiadvánnyal együtt. A döbbenettől alig bírt szóhoz jutni, majd ezt mondta:

- Én nem tudok ezekért cserébe semmit adni, csak a telefonomat meg a kabátomat!

Nagyon szívszorító látvány volt. Már adta volna oda az összes dolgát a Bibliáért cserébe, de mondtuk neki, hogy mi nem azért adtuk neked a Bibliát, hogy cserébe várnánk érte valamit is, hanem azért, mert ebben a könyvben van benne az örök élet. Isten szava.

Nagyon örült neki, azt mondta, hogy olvasni fogja.

Ezek után elkezdtünk érte imádkozni. A srác megnyugodott. Miután imádkoztunk érte, elment sietve az anyukája után. Mikor távolodott tőlünk még akkor is köszönte a Bibliát.

Hisszük azt, hogy meg fog szabadulni és hisszük azt, hogy el fogja fogadni Jézus Krisztust. Nem tudjuk, hol lakik. De ha Isten úgy akarja, akkor még fogunk vele találkozni.

Isten munkálkodik az emberek életében!

,,Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” 

/2 Timóteus 1,7/

Hálás vagyok Istennek, hogy odavezetett minket ehhez a sráchoz és tudtunk érte imádkozni!

Isten munkálkodik Kispesten is! Isten jó!

Legyetek áldottak! :)



 

Utolsó előtti nap

Nagyon hálás vagyok Istennek a K2 ifiért, hálás vagyok azért, hogy Isten adott nekünk kitartást és bátorságot, hogy 2012. november 3-án elkezdjük az ifi plántálását Kispesten. Dicsőség neki, mindenért!

Most szeretnék megosztani veletek egy bizonyságot az ifivel kapcsolatban. 2013 augusztusában az egyik barátommal az ifiből a Balaton *NET-en* voltunk, ami nagyon áldott volt. Egész hét során az evangelizáció fontosságára hívták fel a figyelmünket.

Az evangelizálás életstílusunkká, kell, hogy váljon!

Menni kell és Isten oldalán harcolnunk kell. Nem szabad megállnunk, nem szabad kényelembe helyezkednünk.

Egy kempingbe sátoroztunk egy olyan helyen ahol a tulajdonos, figyelembe veszi a Balaton NET rendezvényét. Ebben a kempingbe vannak keresztyének és nem keresztyének is. Amikor ott voltunk, velünk is voltak, olyan nyaralók, akik nem ismerték az Urat. Isten az utolsó előtti nap arra indított, hogy menjek oda egy fiatal sráchoz, aki ott nyaralt a szüleivel együtt. Ők azoknak a családoknak az egyike volt, akik nem vettek részt a programokban, csak jól érezték magukat. Szóval odamentem ehhez a fiúhoz és megkérdeztem tőle, hogy van-e kedve átjönni a Balaton NET-re, mert ha igen, akkor mehetnénk együtt. Nagyon barátságos, nyitott volt és nem is kellett győzködni, mert jött velünk később a rendezvényre. A többféle programoknak köszönhetően ő is tudott menni a korosztályának megfelelő ifi sátorba, mi pedig mehettünk az alkalomra. Nagyon jól érezte magát. Az utolsó nap már ő is kint énekelt a fiatalokkal. Olyan jó volt látni. Annyira hálásak voltunk érte, hogy találkozhattunk vele. Mielőtt még elköszöntünk tőle elhívtuk őt K2 IFI-re is, mert Budapesten lakik, és nem is olyan messze az ifitől. Nagyon hálásak vagyunk Istennek, mert ez a srác elkezdett járni az ifinkbe szeptembertől. Azóta is jön, amikor csak tud jönni.

Egyik pénteki napon meghívott pár embert az ifiből, hogy menjünk el a lakásukba és töltsünk el együtt egy remek estét. Nem igazán tudtuk, hogy mire lehet majd számítani, mi csak örültünk a meghívásnak és mentünk. Amikor bementünk az udvaruk hátsó részére egy kivilágított helységet láttunk, amit direkt nekünk készített, hogy hangulatos legyen a kinti beszélgetésünk. A látvány okozta megdöbbenés után a következő meghökkentő megtapasztalás az volt, amikor a gitár is előkerült. Kiderült ugyan is, hogy elkezdett tanulni rajta dicsőítő dalokat, amiket az ifin is énekelni szoktunk. Olyan jó volt ezt tőle hallani, hogy szeretne énekelni és tudja kísérni a dalokat. Jó azt látni, hogy Isten munkálkodik az ő szívében is. Nem említettem az elején, de egy 13 éves srácról van szó, aki nagyon szeret az ifinkbe járni, és nagyon lelkes.  Mind az a lelkesedés, ami egy ilyen korú srácban megtalálható, az benne is meg van és a legjobb az egészben, hogy ezt a fajta energiáját Isten szolgálatára fordítja. Lehet, hogy még nem tudatosan, de meg van benne, ezt már most is látjuk. Nagyon sok problémája van a családban, nem könnyű az élete, de tele van szeretettel. Mi kitartóan imádkozunk érte és hisszük azt, hogy át fogja az életét adni Jézus Krisztusnak!

,,Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”  
 /János 10,28-30/

Istené a dicsőség!

Menjetek és hirdessétek az evangéliumot minden embernek!

Legyetek áldottak! :)

*Nemzetközi Evangéliumi Találkozó*

Ez tényleg az enyém?

Szeretnék bemutatni nektek egy újabb személyt, akivel megismerkedtem az utcán. A Batthyányi  téren szoktam érte mindig imádkozni, ha éppen ott van. Nagyon szeretem ezt a bácsit. Szerényen él egy kis házban, aminek a környékét rendszeresen ő gondozza. Ezért is engedik meg neki, hogy ott lakjon. Mikor először megláttam, nagyon megsajnáltam, mindig a bolt előtt szokott állni, lehajtott fejjel és egy kis dobozkával a kezében. Ősz haja és szakálla van. 

Először kicsit félve mentem oda hozzá, azt hittem, hogy el fog küldeni, de nem tette. Megengedte azt is, hogy imádkozzak érte. Elmesélte, hogy a gyomrát műtötték és egy csoda, hogy még él. Isten megtartja és Ő kegyelmes! Nagyon megnyílt a bácsi, és nagyon hálás voltam ezért Istennek. Beszéltem neki Jézus Krisztusról. Imádkoztam érte és azért is, hogy meggyógyuljon. Mindennap odamentem hozzá, ha éppen megláttam. 

Egyik reggel is odamentem hozzá, és akkor tudtam meg, hogy érszűkületes a lába. Arra indított ekkor Isten, hogy hajoljak le és tegyem rá a kezemet a lábára és imádkozzak érte, hogy meggyógyuljon. Nagyon sokan néztek, hogy mit csinálok, de nem foglalkoztam ezzel, én Istenre figyeltem. Imádkoztam érte, és olyan jó érzés töltött el, éreztem azt, hogy a Szent Szellem kiáradt. Így teltek a további napok, amikor ott láttam imádkoztam érte személyesen, amikor pedig nem, akkor gondolatban.  

De az egyik nap délelőttjén, Isten egy különös történést hozott elém.

A munkahelyem mellett van egy áruház, amiben szoktam vásárolni. Ezen a délelőttön is mentem a boltba, pár dolgot venni. Ahogy megyek a sorok között, figyelmes lettem 5000 Ft-ra, ami be volt esve a polc alá. Gondolhatjátok, hogy meglepődtem, mikor megláttam. Körülnéztem és felvettem, szépen zsebre tettem, mint aki jól végezte dolgát.

Nagyon érdekes szituáció volt a döbbenet az arcomra fagyott. Visszafelé menet nyugtatgattam magamat.

-Úgysem tudom, ki hagyta el, én találtam, tehát az enyém. Ez úgyis olyan ritka eset.

Próbáltam meggyőzni magam, hogy jól tettem, hogy zsebre tettem, mert megérdemlem.

A Sátán nagyon jól kihasználta ezt a helyzetet. Ahogy haladtam vissza a munkahelyemre egyre rosszabbul éreztem magam. Hamis indokokkal nyugtattam magam. Nem tudtam mi legyen. Komoly válságba kerültem. Most mit csináljak?  Amit tudtam, hogy ha jól cselekedtem volna, biztos jobban érezném magam, de én abban a pillanatban nem éreztem semmi jót. Nyugtalan voltam. A „sors” úgy hozta, hogy el kellett még valamit intéznem a városban. Arra indított Isten, hogy menjek vissza a boltba, és mondjam el, hogy találtam 5000 Forintot. Nem voltam benne biztos, hogy ez a pénz tényleg az enyém. Odamentem a biztonsági őrökhöz.

Mondtam nekik: - Jó napot kívánok! Mi a teendő akkor, ha talál egy ember 5000 Forintot?

A biztonsági őrök csak néztek alig bírták fel fogni, hogy én ilyet kérdezek tőlük.  Kikerekedett szemekkel ezt mondták:

- Mivel nem tudjuk kié, nincs senkinek a neve ráírva, akkor az öné.

Jól van, akkor megnyugodhatok gondoltam magamban, a körülményeket tekintve ez tényleg az enyém.

Otthon elmondtam, hogy ma mennyi pénzt találtam. Lelkes voltam és végül is örültem neki, egészen megnyugodtam és elfogadtam az érzést, hogy ez már az enyém. Ez így is volt, egészen addig a pillanatig, amíg este a húgom Fanni, megkérdezte.

 - Amúgy mit szeretnél csinálni azzal a pénzzel, amit ma találtál? Mire szeretnéd költeni?

Erre feleltem: - Még nem tudom!

 - Add oda a hajléktalanoknak vagy vegyél rajta kaját azoknak, akik a munkahelyed környékén vannak.

Amikor már elfogadtam, hogy ez az enyém, egy ilyen gondolatot hallok. Mit ne mondjak, el kellett rajta gondolkodom. Lehet, van benne valami igazság?

Ezen nagyon elgondolkoztam. Bevallom őszintén, nem sok kedvem volt másokra költeni. De amikor másnap felkeltem, tudtam azt, hogy Isten szólt Fannin keresztül, hogy azon vegyek ennivalót a hajléktalanoknak.

És tudtam azt, hogy ez a helyes, hiszen Isten ezt akarja. Amikor mentem dolgozni, akkor célirányosan mentem be a boltba és annak a hajléktalan bácsinak, akiről meséltem nektek az elején vettem rajta ennivalót. Amikor megvettem és odaadtam, akkor leírhatatlan öröm volt az arcán. Nagyon örült neki. Akkor is tudtunk beszélgetni nagyon komoly dolgokról és tudtam érte imádkozni. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy amit találtam pénzt, azt nem magamra költöttem, hanem jó célra fordítottam. Hálás vagyok azért is, hogy ebben a helyzetben is Isten győzött. A pénz, amit találtam a látszat ellenére nem az enyém volt, hanem Istené, akinek egy eszköz voltam a kezében és így tudott segíteni ezen az emberen is.

,,Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.”  /1 Péter 5,7/

Hiszem azt, hogy ez a bácsi el fogja fogadni Jézus Krisztust!

Vállaljátok fel a hiteteket mindig, képviseljétek Jézus Krisztust!

Legyetek áldottak! :) 

Csodák színtere, Magyarország!

 Bizonyára ti is sok könyvet olvastatok már idegen országokról, ahol csodák történtek és ahol Isten hatalmas ereje megmutatkozott. Van egy jó hírem! Magyarország sem kivétel ez alól. Isten csodákat tesz itt is! Nem felejtkezett el a magyar emberekről sem, sőt nagyon szereti őket.

Az egyik hétfői napon, amikor indultam hazafelé a munkából, utam a Batthyány téren keresztül vezetett. A nagy tömeg ellenére egy ismerős arccal találkoztam, akiért már pár hete imádkoztam.

Erről a srácról azt kell tudni, hogy 26 éves és az utcán él. Beismerése alapján, saját hibája miatt. Annyira hálás voltam Istennek, hogy már az első alkalomkor, ami körülbelül 2 hete volt megnyílt felém ez a srác. Nagyon megszerettem, láttam a szemében a szükséget, elmondtam neki azt, hogy Jézus nagyon szereti, bármilyen helyzetben is van, Ő akkor is szereti és várja haza. Nagyon jót tudtunk beszélgetni, majd megkérdeztem tőle:

  - Imádkozhatok érted? 

Erre ő, egyből megengedte. Tudjátok különös érzés, amikor az utcán szóba kerülsz valakivel, akit előtte nem ismertél és egyszer csak a beszélgetésbe behívod Istent és megkérdezed, hogy imádkozhatsz-e érte. Az meg hab a tortán, hogy meg is engedi az illető. Annyira hálás vagyok ilyenkor, hogy az Úr készíti a szíveket. A srác megmutatta a lábát, ami fekélyes volt, be volt kötve, trombózisa van és szenvedett. Imádkoztam a gyógyulásáért és az egész életéért. A végén megöleltük egymást. Nagyon megszerettem őt, őszintén.

Szóval vele találkoztam újra ezen a hétfői délutánon, Isten odavezetett hozzá. Mikor mentem át az úton, már megláttam, és indított Isten, hogy odamenjek hozzá és imádkozzak érte. Mikor meglátott nagyon megörült, pénzt kért tőlem, én pedig adtam neki. Utána kérte, hogy imádkozzak érte, mert szenved és fájdalmai vannak. Jajgatott, de nagyon, sírt! Fájt a fekélyes lába, meg is mutatta, nem bírt lábra állni. Sírva kérte, hogy imádkozzak érte. Számomra nagyon szívszorító jelenet volt. Elkezdtem érte imádkozni és közben is sírt, zihálva kapkodott a levegő után, nagyon nagy fájdalmai voltak, ez leírhatatlan. Miközben imádkoztam azért, hogy elmúljanak a fájdalmai, hogy árassza el a Szent Szellem békességgel, éreztem azt, hogy a Szent Szellem átjárja és megnyugszik, és már nem kapkod a levegő után, ekkor befejeztem az imát. És a srác ezután, boldogan nézett rám. És szótlanul ült. Nem tudta, mi történt vele. Egy pillanat múlva megszólal:

- Hallod, velem valami történt, nem tudom mi, de megnyugodtam, és nem fáj a lábam, érzem azt, hogy a szívem forró.

Kérte, hogy magyarázzam el mi történt most vele. Én pedig boldogan tettem ezt.

- Ez Jézus volt, aki elvette a fájdalmaidat és megnyugtatott, Ő elküldte a Szent Szellemet pártfogóul és Ő átjárt téged és elvette a fájdalmakat.

Ennek nagyon örült. Ekkor boldogan felállt a srác, és kérte, hogy fogjuk meg egymás kezét és még imádkozzunk, Ő is imádkozott velem együtt. És ekkor megkérdeztem tőle:

- Tudunk itt a tér közepén egy nagy HALLELUJÁÁÁÁT kiabálni, azért mert Jézus elvette a fájdalmaidat?  - Erre ő felelte: - Engem lehet, ezért meg fognak ölni, de kiabáljunk! 

Ekkor nagyon hangosan kiabáltunk: HALLELUJAAAAAAAAAAAA!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 

 Sokan néztek minket, valaki mosolygott, valaki furcsán lesett, de nem érdekelt minket, hiszen Isten hatalmas és Ő megdicsőítette magát ebben a helyzetben. Utána még beszélgettünk és Ő is megáldott engem! Szeretne megváltozni!

              Én hiszem azt, hogy Isten elfogja benne végezni a munkát!

Én, arra bátorítalak titeket, hogy lépjetek ki a komfortzónából és mondjátok el a Jó Hírt az embereknek, és imádkozzatok értük! Isten tud csodát tenni itt Magyarországon is! A csodák bennünk, velünk, általunk kezdődnek el. Ha egyszer kilépsz a csónakból meglátod azt, amire eddig vak voltál!

,,Légy erős, szedjük össze az erőnket népünkért és Istenünk városaiért! Az ÚR pedig tegye azt, amit jónak lát!”   (2 Sámuel 10,12)

Legyetek áldottak! :)

Bemutatkozás

Sziasztok! :)

Az én nevem Makra Imre Zsolt és mielőtt még megosztanám veletek megtapasztalásaimat, amiket megélek a hétköznapokban úgy illik, hogy bemutatkozom nektek, hogy egy kis rálátásotok legyen, milyen srácról is van itt szó. Nem vagyok nagy blog író ezért nem tudom, hogy szokták csinálni a „nagyok” de azt megígérhetem, hogy csak olyan dolgokról fogtok itt olvasni, amiket saját szemeimmel láttam és bőrömön tapasztaltam.

Következzen most néhány hivatalosabb információ, ami elengedhetetlen.

Békés, 1990. november 11-ét írtunk, egy vasárnapi nap volt, amikor Isten kegyelméből megkezdhettem földi pályafutásomat. Abban az időben a szüleim nem voltak hívők, nem hittek Istenben, élték a megszokott életüket úgy, mint bárki más a világban. Hiszem azt, hogy Istennek mindennel terve van az életünkben, a szüleim életére is volt és van egy terve. Anyukám 1994-ben Békésen egy evangelizációs alkalom alatt átadta az életét Krisztusnak és azóta ő is tudja, hogy nem véletlenül kellett neki elmennie erre a rendezvényre. Sok mindenben változott meg az élete. Formálta őt az Úr férje felé is, aki az elején furcsállta ezt a nagy változást, és nem volt könnyű megszokni az elején, hogy ezentúl már Jézus is a családjuk része, de kis idővel ő is befogadta Őt a szívébe. Az Úr változtatta az ő életét is, megtért sok bűnből és egy teljesen új életet kezdhetett el, amikor már nem a régiek számítanak, mert Isten kegyelme által egy újat adott. Így egy idő után, mint család együtt kezdtünk el járni gyülekezetbe, amit nagyon szerettem. A Bélmegyeri Baptista Gyülekezetbe gyakoroltuk hitünket több éven keresztül. 

A 90 es évek végén komoly döntés előtt álltunk, mint család. Döntenünk kellett, hogy folytatjuk, az életünket itt vagy pedig elköltözünk Budapestre rokonainktól távol egy jobb megélhetés reményében. Isten békességet adott nekünk a döntésben így 2000-ben megléptük a lépést eladtuk házunkat, állatainkat csakhogy fel tudjunk költözni a nagyvárosba. Teljesen ismeretlen volt nekünk ez az életforma. Hála az Úrnak ugyan ebben az évben meg tudtuk venni saját lakásunkat és nem kellett tovább albérletet bérelnünk. Elkezdtük a felújítást és ezzel egy új életet is. Visszanézve azt látom, hogy Isten vezetett minket ebben, hogy mi Kispestre tudjuk költözni. Nem csak én, de a családom is szeretünk itt élni. Mindenki megtalálta a helyét.

Ebben az évben 2000 ben anyukám megpecsételte kapcsolatát Krisztussal és bemerítkezett, 2003-ban apukám is meghozta a döntést Jézus mellett egy ProChrist műholdas evangelizáció során.

2004 ben én is átadtam az életem és döntöttem az Úr mellett. Nagyon szerettem keresztény táborokba menni és a kedvencem ezek közül Tahi tábora még a mai napig is. Bár már kinőttem azt a korosztályt, hogy részt vegyek ezeken a heteken, de még mindig jól esik visszagondolni.  2005. március 27-én vallást tettem édesapámmal együtt és Jézus példáját követve bemerítkeztünk. Sokan azt hiszik, hogy ha bemerítkeztek vagy megkeresztelkednek, akkor be is van biztosítva az életük. Én is ezt hittem sok ideig és elég volt nekem csak ennyi. 

De 2009 egy fordulópont volt a lelki életemben, mert Isten megmutatta, hogy szeret engem és fontos vagyok számára, értékes gyermeke, akivel nagy tervei vannak. Ezt megélni, erre rájönni csodálatos érzés és kívánom Neked, aki most éppen olvasod e sorokat, hogy te is átéld ezt Istennel. Az nap, mikor ez történt imádkoztak értem néhányan és éreztem, hogy valami átjár, valami olyasmit éreztem, amit eddig még soha. Éreztem a Szent Szellem erejét az életemben. Ezt szavakkal nem tudom leírni, ne várja senki, mert ezt át kell élni. Bárki átélheti, aki őszintén és tiszta szívvel keresi az Urat és kéri az Ő lelkének erejét. Akkor egy új értelmet nyert az életem, és felismertem azt, hogy nem a vallásosságra van szükségem, hanem Jézus Krisztusra. Addig nem sokat gondolkodtam azon mi is az a vallásosság ezért fel sem tűnt, hogy abban éltem. 

Egy olyan ember voltam, aki a hitét bezárta a templom falain belül, és aki el van saját kis életével. Nem foglalkozik a sok felhívással, amivel tele van a Biblia, akinek nem fontos az elhívás, és az élet, amire Isten elhívta. Tudod, hogy ha nem lépsz ki a vallásos életedből, akkor nagyon hamar megkeményedik a szíved és kicsit sem leszel érzékeny észrevenni, hogy milyen nyomorúságban élnek a körülötted lévők. Vak leszek meglátni az elesettet, süket meghallani a bajbajutottat és kemény leszel minden olyan érzésre, mint a szeretet és a megbocsájtás szeretteid felé.

Ki akartam lépni a komfortzónámból, ahol jól érzem magam és elkezdtem menni az ÚRÉRT! Mit jelentett ez? Egyre több és több embernek elmondtam azt, hogy Jézus Krisztus megváltoztatta az életemet és a tied is megtudja! Ahogy teltek az évek sok mindent helyezett az Úr a szívemre. 2010-ben arra indított, hogy csináljunk egy missziót Imaéjszaka Misszió néven, és járjunk el éjszaka imádkozni Kispestért, hogy megszűnjenek a kocsmák, játéktermek és a szórakozóhelyek, és hogy gyülekezetek alakuljanak, és, hogy megtérjenek az emberek. 2010 óta nagyon sok kocsma megszűnt Kispesten és megszűnt az összes játékterem is, mindezért Istené legyen a dicsőség! Isten hatalmas! 

Majd, 2012-ben a Bélmegyeri gyerektáborban Isten elhívott arra, hogy Őt szolgáljam, az egyik este, amikor már mindenki aludt, arra indított, hogy menjek ki az utcára és imádkozzak a faluért. Nagyon áldott volt! Ugyanebben az évben Isten arra indított, hogy plántáljunk egy ifjúsági csoportot Kispesten. Nagyon féltünk, hogy mi hogyan lesz, de bíztunk Istenben és hittel nekivágtunk a dolgoknak. November 3.-án volt az első alkalom, ami felkészítő alkalom volt, Nehémiásról volt szó, arra bátorítottam a többieket, hogy építsük a várfalat Istennel itt Kispesten is. November 10-én volt az első nyitott ifi alkalom, amit Isten nagyon hatalmasan megáldott, olyan fiatalok jöttek, akik nem ismerték Jézus Krisztust. Nagyon hálásak vagyunk Istennek. Elneveztük ezt az ifit K2 IFI-nek. 

Nagyon sok próbán mentünk keresztül ezzel az ifivel. Isten megengedte, hogy az oázisba is legyünk, de megengedte azt is, hogy a sivatagban legyünk. De kitartóak voltunk és bíztunk Istenben, és Ő nagyon hatalmasan megáldott minket. Időközben, ahogy telt az idő, az ifink felekezetközivé vált és ezért is hálásak vagyunk. Erről az Ifiről még a későbbiekben fogtok olvasni és részletesebben is írok róla, mert rengetek sztorim van, amit mindenképpen meg szeretnék osztani veletek. Ebből is azt látom, hogy az Úr hatalmas és meg tudja áldani a keveset is.  2013 nyarától járok, ki egy gyermekintézetbe is szolgálni. Ahova már hála Istennek nem egyedül kell járnom, hanem a K2 IFI-ből is el szoktak néhányan kísérni, és együtt szolgálunk az intézetben. Nagyon áldott Bibliatanulmányozások szoktak lenni, de a későbbiekben erre is ki fogok térni részletesebben.

A személyes életemre visszatérve 2013 szeptembere óta a Baptista Teológia Akadémiára járok, misszió és szociális lelki gondozó szakra. És ott is nagyon érzem Isten kegyelmét és vezetését. Az elkötelezettségre nem csak az emberi kapcsolatokban és a munkánk iránt van szükség, hanem elkötelezettnek kell lennünk abban is, amire Isten hívott. Próbálok én is minden tőlem telhetőt megtenni a tanulmányaimba, hogy célba érjen Isten terve, amiért ide küldött.

2013 októberében Isten arra indította az ifinket, hogy csináljunk Kispesten egy Felekezetközi Előszilvesztert. Belevágtunk a szervezésbe. 

,,Mert hitben járunk, nem látásban.”  /2 Korinthus 5,7/

Ez volt az, ami erőt adott nekünk. Mivel kevesen ismerték még az ifinket, ezért alig volt esély arra, hogy el is jönnek az emberek, ha egy ilyen rendezvényt szervezünk. Mi letettük ezt Isten elé és hitben akartunk járni nem látásban. De nem volt ám könnyű! Nem könnyű hinni abban, ami emberileg lehetetlen, de jó tudni, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Nagyon készültünk, nagyon sokat imádkoztunk ezért az alkalomért. Megtapasztaltuk, hogy jó az Úr és ima meghallgató Isten, mert jöttek a fiatalok felekezettől függetlenül, több mint 50 fiatal jött el, erre az alkalomra, ami evangelizációs alkalom volt. Isten megtette azt, amire mi képtelenek voltunk. Nagyon örültünk neki, hálásak vagyunk ezért is Istennek még most is! Számunkra a K2 IFI az egy csoda és az Előszilveszter is egy bizonyság hogy Isten velünk van!

2014 évtől komolyabbra fordultak a dolgok és elkezdtem azért imádkozni, hogy Isten adjon nekem vezetést, hogy mutassa meg, mire hívott el. Gyülekezeti Pásztornak vagy Evangélistának.

Március 7-9-ig Lénárddarócon szolgáltunk a K2 IFI-ből páran. És bátran elmondhatom azt, hogy ez a hétvége mindenki számára egy forduló pont volt. Szombaton Szlovákiába mentünk szolgálni egy házi gyülekezetbe Rimaszombatra, és Isten a kocsiba kezdte bennem azt megerősíteni, hogy evangélistának hív el. De akkor még mit sem sejtően nem foglalkoztam vele. Nem akartam emberi gondolatokra alapozni. Annyit viszont tudtam, sőt érezem, hogy Isten erősítette bennem ezt a dolgot. Megosztottam gondolataimat a többiekkel és valóban sokat gondolkodtam rajta. Szombat este volt, mikor bementem az egyik szobába ahol egy páran dicsőítették az Urat. Isten elé vittem ezeket a gondolatokat az elhívásomról, ami egész nap és még előtte való napokban sem hagyott nyugodni. Kértem Istent, hogy hívjon el engem evangélistának, adjon nekem egy igét, ami megerősít abban, hogy evangélistaként szolgáljak Istennek. Az imádság után kinyitottam a Bibliámat. És ezt az igét kaptam Istentől.

,,Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet.”  /Jelenések 3,8/

Nem tudom kaptatok e már olyan hírt, ami hatással van az életet hátralevő részére, de én így éltem meg azt, sőt, ha most is visszagondolok, öröm fog el, de egyben félelem is, mert Isten elhívott, hogy szóljam igéjét a megfáradtaknak. Ez a félelem, nem olyan fajta, ami megkötözi az embert és lebénítja, sokkal inkább felelősség tudat. Tudom, hogy mire hívott el az Úr és nekem kötelességem megtenni azt. Ő tesz engem alkalmassá erre, hiszem. Megkaptam tehát Istentől a várva várt igét és az első reakcióm az volt, hogy lefeküdtem a szoba közepére, és alig hittem el ezt, alig tudtam szóhoz jutni. Hálás voltam Istennek!

Tudni kell még e mellett azt is, hogy a másik szobában, ugyanebben az időben imádkozott az ifiből két leányzó Debi és Timi azért, hogy Isten adjon nekem választ az evangélista szolgálatra. És Isten megadta a választ, elhívott evangélistának, menni kell, harcolni kell, Jézust kell képviselni. Debinek és Timinek is egy megerősödés volt ez, hogy imádkoztak értem és Isten megadta nekem a választ.

Miután megkaptam az elhívásomat, a többiek kézrátétellel imádkoztak értem. Nagyon hálás vagyok Istennek mindenért!

Vasárnap a Lénárddaróci Baptista Gyülekezetben szolgálhattunk, bátoríthattuk a testvéreket és bizonyságot tehettünk Istenről. Nagyon áldott volt a hétvége!

Nagyon hálás vagyok Istennek azért, hogy elhívott evangélistának, Övé a Dicsőség!

Elhívott, hogy lelkeket mentsek, ez a világon a legfontosabb dolog! Minden embernek Jézus Krisztusra van szüksége!

Jézus Krisztus érted is eljött és meghalt, hogy neked üdvösséged legyen. Ő nagyon szeret téged, Ő vár rád. Gyere Jézus Krisztushoz!

Isten áldjon meg téged! :)