Ez tényleg az enyém?

Szeretnék bemutatni nektek egy újabb személyt, akivel megismerkedtem az utcán. A Batthyányi  téren szoktam érte mindig imádkozni, ha éppen ott van. Nagyon szeretem ezt a bácsit. Szerényen él egy kis házban, aminek a környékét rendszeresen ő gondozza. Ezért is engedik meg neki, hogy ott lakjon. Mikor először megláttam, nagyon megsajnáltam, mindig a bolt előtt szokott állni, lehajtott fejjel és egy kis dobozkával a kezében. Ősz haja és szakálla van. 

Először kicsit félve mentem oda hozzá, azt hittem, hogy el fog küldeni, de nem tette. Megengedte azt is, hogy imádkozzak érte. Elmesélte, hogy a gyomrát műtötték és egy csoda, hogy még él. Isten megtartja és Ő kegyelmes! Nagyon megnyílt a bácsi, és nagyon hálás voltam ezért Istennek. Beszéltem neki Jézus Krisztusról. Imádkoztam érte és azért is, hogy meggyógyuljon. Mindennap odamentem hozzá, ha éppen megláttam. 

Egyik reggel is odamentem hozzá, és akkor tudtam meg, hogy érszűkületes a lába. Arra indított ekkor Isten, hogy hajoljak le és tegyem rá a kezemet a lábára és imádkozzak érte, hogy meggyógyuljon. Nagyon sokan néztek, hogy mit csinálok, de nem foglalkoztam ezzel, én Istenre figyeltem. Imádkoztam érte, és olyan jó érzés töltött el, éreztem azt, hogy a Szent Szellem kiáradt. Így teltek a további napok, amikor ott láttam imádkoztam érte személyesen, amikor pedig nem, akkor gondolatban.  

De az egyik nap délelőttjén, Isten egy különös történést hozott elém.

A munkahelyem mellett van egy áruház, amiben szoktam vásárolni. Ezen a délelőttön is mentem a boltba, pár dolgot venni. Ahogy megyek a sorok között, figyelmes lettem 5000 Ft-ra, ami be volt esve a polc alá. Gondolhatjátok, hogy meglepődtem, mikor megláttam. Körülnéztem és felvettem, szépen zsebre tettem, mint aki jól végezte dolgát.

Nagyon érdekes szituáció volt a döbbenet az arcomra fagyott. Visszafelé menet nyugtatgattam magamat.

-Úgysem tudom, ki hagyta el, én találtam, tehát az enyém. Ez úgyis olyan ritka eset.

Próbáltam meggyőzni magam, hogy jól tettem, hogy zsebre tettem, mert megérdemlem.

A Sátán nagyon jól kihasználta ezt a helyzetet. Ahogy haladtam vissza a munkahelyemre egyre rosszabbul éreztem magam. Hamis indokokkal nyugtattam magam. Nem tudtam mi legyen. Komoly válságba kerültem. Most mit csináljak?  Amit tudtam, hogy ha jól cselekedtem volna, biztos jobban érezném magam, de én abban a pillanatban nem éreztem semmi jót. Nyugtalan voltam. A „sors” úgy hozta, hogy el kellett még valamit intéznem a városban. Arra indított Isten, hogy menjek vissza a boltba, és mondjam el, hogy találtam 5000 Forintot. Nem voltam benne biztos, hogy ez a pénz tényleg az enyém. Odamentem a biztonsági őrökhöz.

Mondtam nekik: - Jó napot kívánok! Mi a teendő akkor, ha talál egy ember 5000 Forintot?

A biztonsági őrök csak néztek alig bírták fel fogni, hogy én ilyet kérdezek tőlük.  Kikerekedett szemekkel ezt mondták:

- Mivel nem tudjuk kié, nincs senkinek a neve ráírva, akkor az öné.

Jól van, akkor megnyugodhatok gondoltam magamban, a körülményeket tekintve ez tényleg az enyém.

Otthon elmondtam, hogy ma mennyi pénzt találtam. Lelkes voltam és végül is örültem neki, egészen megnyugodtam és elfogadtam az érzést, hogy ez már az enyém. Ez így is volt, egészen addig a pillanatig, amíg este a húgom Fanni, megkérdezte.

 - Amúgy mit szeretnél csinálni azzal a pénzzel, amit ma találtál? Mire szeretnéd költeni?

Erre feleltem: - Még nem tudom!

 - Add oda a hajléktalanoknak vagy vegyél rajta kaját azoknak, akik a munkahelyed környékén vannak.

Amikor már elfogadtam, hogy ez az enyém, egy ilyen gondolatot hallok. Mit ne mondjak, el kellett rajta gondolkodom. Lehet, van benne valami igazság?

Ezen nagyon elgondolkoztam. Bevallom őszintén, nem sok kedvem volt másokra költeni. De amikor másnap felkeltem, tudtam azt, hogy Isten szólt Fannin keresztül, hogy azon vegyek ennivalót a hajléktalanoknak.

És tudtam azt, hogy ez a helyes, hiszen Isten ezt akarja. Amikor mentem dolgozni, akkor célirányosan mentem be a boltba és annak a hajléktalan bácsinak, akiről meséltem nektek az elején vettem rajta ennivalót. Amikor megvettem és odaadtam, akkor leírhatatlan öröm volt az arcán. Nagyon örült neki. Akkor is tudtunk beszélgetni nagyon komoly dolgokról és tudtam érte imádkozni. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy amit találtam pénzt, azt nem magamra költöttem, hanem jó célra fordítottam. Hálás vagyok azért is, hogy ebben a helyzetben is Isten győzött. A pénz, amit találtam a látszat ellenére nem az enyém volt, hanem Istené, akinek egy eszköz voltam a kezében és így tudott segíteni ezen az emberen is.

,,Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.”  /1 Péter 5,7/

Hiszem azt, hogy ez a bácsi el fogja fogadni Jézus Krisztust!

Vállaljátok fel a hiteteket mindig, képviseljétek Jézus Krisztust!

Legyetek áldottak! :)