Még azon az este

A következőkben egy olyan témát szeretnék megemlíteni, amiről sokszor nem esik szó, de én most mégis szeretnék erről írni, hiszen megtapasztaltam. Van egy Biblia vers, amit legelőször 2009-ben hallottam.

 ,,Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok.”  

/Malakiás 3,10/  

Ezen a Bibliaversen nagyon szerettem mindig tovább menni, és bele sem gondoltam tulajdonképpen, hogy mit is jelent. De azt kell, hogy mondjam, az ÚR formált ezzel kapcsolatban is az évek során. Sokszor belegondoltam abba, hogy de jó lenne, ha egy csomó pénzem lenne, mert akkor nagyon boldog lennék. De ez egyáltalán nem így van, nem a pénztől leszek boldog, az egy mulandó dolog csak. Nagyon hálás vagyok Istennek azért, hogy formált ezzel kapcsolatban is, és nagyon sok dolgot megmutatott már nekem, a szüleimen keresztül is. Nem kell a karrier, nem szeretnék gazdag lenni. Isten tudja, hogy mire van szükségem és én megkaptam mindent, amire szükségem van. Isten nem arra hívott el, hogy karriert építsek, hanem az ő evangéliumának a hirdetésére! Arra hívott el, hogy lelkeket mentsek! Ez a feladatom.

Isten jó!

Ő hatalmas!

Megtanított, hogy soha ne a körülményekre tekintsek, hanem tekintsek mindig Őrá, hiszen Ő az alkotó, és méltó arra, hogy Őt imádjam, és Ő gondoskodik rólam. Arra hívja fel a figyelmet Jézus, hogy ne aggodalmaskodjunk, és én valóban nem szeretném azt tenni.

Hogy mindezt miért írtam le nektek? Azért, mert fontosnak tartom, és szeretnék a következőkben ezzel kapcsolatban megosztani veletek bizonyságokat.

Rájöttem arra, hogy adni nagyon fontos dolog, legyen az anyagi vagy akár más, amivel segíthetem az embereket. El is kezdtem ezt gyakorolni az életemben, emberek felé, éppen ahogy tudtam, és Isten ezt is megáldotta.

Ahol dolgozom jelenleg, januárban megemelték a fizetésemet és ezért is nagyon hálás vagyok Istennek.

Isten jó!

És ettől az évtől kezdve bátran adok az embereknek. Ha valamivel tudom őket segíteni, megteszem.

Egy keddi napon történt, amikor Bibliát tanulmányoztunk egy sráccal, akiért szintén nagyon hálásak vagyunk. Amikor befejeztük a Bibliatanulmányozást, elindultam az egyik barátommal hazafelé, de előtte gondoltam megkeresem a mosdót. Miközben ott kerestem, egy bácsi lett rám figyelmes, hogy nagyon keresek valamit. Ritka az ilyen fajta kedvesség az emberekben, de ő oda jött hozzám magától és szó nélkül útba igazított. Csak később jöttem rá arra, hogy ezt a bácsit Isten küldte oda hozzám. Miután megtörtént bennem ez a felismerés gyorsan kimentünk a barátommal és elkezdtük keresni a bácsit Budapest egyik legforgalmasabb helyén. Mindenképpen szerettem volna érte imádkozni és beszélgetni vele, de sajnos nem láttuk sehol sem. Mikor már szinte feladtuk, hogy megtaláljuk a tömegbe egyszer csak figyelmesek lettünk rá a villamosmegállóban.

Könnyű volt felismerni, egy ősz szakállú bácsiról volt szó. Nagyon megörültünk neki, amikor ott láttuk, egyből siettünk oda hozzá, és megköszöntem neki, hogy útba igazított. Nagyon nyitott volt. Elmondtam neki azt, hogy elfogadtuk Jézus Krisztust és szeretnénk érte imádkozni. Ő egyből meg is engedte. Kiderült, hogy már pár éve hajléktalan, a felesége aláíratott vele egy jelzálogot és így kikerült az utcára. Nem hibáztat senkit sem, csak saját magát, elismerte azt, hogy ő a hibás azért, hogy hajléktalan. Szállón él, de nem lehet rajta látni azt, hogy hajléktalan. Imádkoztunk érte, adtunk neki ige kártyát is. Utána arra indított Isten, hogy adjak neki pénzt, én megtettem adtam neki. Hiszem azt, hogy Isten megáldja. 

Azon az estén, amikor a metróra szálltunk, már akkor megáldott Isten. Senki nem ült azon ahova mi akartunk ülni, és pont azon a helyen egy BKV jegytömbre lettem figyelmes. Oda volt téve az ülésre.

Megnéztem és csak egy jegy volt elhasználva a többi kilenc jegy még használatlan volt. Isten megáldott! Én adtam és Ő többet adott vissza jegy formájában. Ez is egy megerősítés volt számomra. 

Nagyon hálás vagyok ezért Istennek! Nagyon jó megtapasztalni az Ő szeretetét és az Ő kegyelmét! 

Arra bátorítalak titeket, hogy adjatok, mert Isten megáldja és gondoskodik rólatok és Ő tudja, hogy mire van szükségetek. Hívjátok be Jézus Krisztust az életetek minden területére, mert Ő a megoldás mindenre!

Legyetek áldottak! :)




 

Félelem vagy hit?

Egy szombat este történt az egyik K2 IFI alkalom után Kispesten. Éppen arról beszéltem az nap, hogy lépjünk ki a komfortzónából és mondjuk el a jó hírt az embereknek és imádkozzunk értük.

Már este 10 óra is volt, mikor lassan abbahagytuk az Istent dicsérő dalokat és nehéz szívvel mindenki haza indult. Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de mi nagyon nehezen tudjuk abbahagyni Isten dicséretét. Mindig a végén lendülünk bele.

Folytatva a történetet, ahogy mentünk kifelé az épületből néhányan visszamaradtunk picit még a parkolóban beszélgetni. Körülbelül 10 perc telhetett el, amikor is figyelmesek lettünk egy nagyon hangos üvöltözésre. Gyorsan a hangok után jártunk és megláttunk egy szemüveges fiatal srácot, aki az édesanyjával ment, és ahogy csak bírt, üvöltözött. Egy üveget a földhöz is vágott.

Ezt látva mi is nagyon megijedtünk és a gadarai megszállott jutott az eszünkbe.

Az egyik barátom azt mondta, hogy menjünk oda és imádkozzunk érte, most. Nagyon elgondolkodtam ezen. Mit csináljak ebben a helyzetben, hiszen nagyon féltem, de néhány órája tanítottam arról, hogy merjünk emberekért imádkozni. Menni is akartam, meg nem is.

Az eszem azt súgta menjünk tovább, ez nem a mi dolgunk, szívem szerint, pedig visszamentem volna. Ahogyan távolodtak tőlünk a gondolataimban és a szívemben egy háború folyt, majd feleszmélve a történésekre, hirtelen azt mondtam:

- Most induljunk utána és imádkozzunk!
 

Útközben, míg nem értünk oda, imádkoztunk azért, hogy Isten nyissa meg a szívét és tudjunk érte imádkozni. Nem tudtam mit fogok neki mondani, csak mentünk a barátommal és nem törődtünk semmivel, hiszen ennek a srácnak is Istenre van szüksége.

Mikor odaértünk megkérdeztem az édesanyját:

- Elnézést, imádkozhatunk a fiáért, mert látjuk, hogy szüksége van rá? !

Az anyuka, kicsit zárkózottnak tűnt és furcsállotta ezt a kérdést, de ezt felelte:

 - Nyugodtan!

Odamentünk a sráchoz, az anyuka közben ment tovább. Így kezdődött a beszélgetés:

- Szia, szeretnénk imádkozni érted, mert látjuk, hogy szükséged van rá.

 A fiú erre így szólt:

- Srácok, én nem érdemlem meg, hogy imádkozzatok értem, mert meg vagyok kötözve és démonok vannak bennem. Nem érdemlem meg Jézusnak a szeretetét.

Erre ezt feleltem:

- De megérdemled ezt a szeretetet, érted is meghalt és feltámadt, és nagyon szeret téged. És mi is nagyon szeretünk! Ekkor megöleltem.

Elmondtuk neki azt is, hogy Jézus Krisztus meg akarja őt is szabadítani.

Pont nálunk volt egy Egyszerű fordítású Biblia, és arra indított Isten, hogy adjuk oda neki, egy Mai Ige kiadvánnyal együtt. A döbbenettől alig bírt szóhoz jutni, majd ezt mondta:

- Én nem tudok ezekért cserébe semmit adni, csak a telefonomat meg a kabátomat!

Nagyon szívszorító látvány volt. Már adta volna oda az összes dolgát a Bibliáért cserébe, de mondtuk neki, hogy mi nem azért adtuk neked a Bibliát, hogy cserébe várnánk érte valamit is, hanem azért, mert ebben a könyvben van benne az örök élet. Isten szava.

Nagyon örült neki, azt mondta, hogy olvasni fogja.

Ezek után elkezdtünk érte imádkozni. A srác megnyugodott. Miután imádkoztunk érte, elment sietve az anyukája után. Mikor távolodott tőlünk még akkor is köszönte a Bibliát.

Hisszük azt, hogy meg fog szabadulni és hisszük azt, hogy el fogja fogadni Jézus Krisztust. Nem tudjuk, hol lakik. De ha Isten úgy akarja, akkor még fogunk vele találkozni.

Isten munkálkodik az emberek életében!

,,Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” 

/2 Timóteus 1,7/

Hálás vagyok Istennek, hogy odavezetett minket ehhez a sráchoz és tudtunk érte imádkozni!

Isten munkálkodik Kispesten is! Isten jó!

Legyetek áldottak! :)