Utolsó előtti nap

Nagyon hálás vagyok Istennek a K2 ifiért, hálás vagyok azért, hogy Isten adott nekünk kitartást és bátorságot, hogy 2012. november 3-án elkezdjük az ifi plántálását Kispesten. Dicsőség neki, mindenért!

Most szeretnék megosztani veletek egy bizonyságot az ifivel kapcsolatban. 2013 augusztusában az egyik barátommal az ifiből a Balaton *NET-en* voltunk, ami nagyon áldott volt. Egész hét során az evangelizáció fontosságára hívták fel a figyelmünket.

Az evangelizálás életstílusunkká, kell, hogy váljon!

Menni kell és Isten oldalán harcolnunk kell. Nem szabad megállnunk, nem szabad kényelembe helyezkednünk.

Egy kempingbe sátoroztunk egy olyan helyen ahol a tulajdonos, figyelembe veszi a Balaton NET rendezvényét. Ebben a kempingbe vannak keresztyének és nem keresztyének is. Amikor ott voltunk, velünk is voltak, olyan nyaralók, akik nem ismerték az Urat. Isten az utolsó előtti nap arra indított, hogy menjek oda egy fiatal sráchoz, aki ott nyaralt a szüleivel együtt. Ők azoknak a családoknak az egyike volt, akik nem vettek részt a programokban, csak jól érezték magukat. Szóval odamentem ehhez a fiúhoz és megkérdeztem tőle, hogy van-e kedve átjönni a Balaton NET-re, mert ha igen, akkor mehetnénk együtt. Nagyon barátságos, nyitott volt és nem is kellett győzködni, mert jött velünk később a rendezvényre. A többféle programoknak köszönhetően ő is tudott menni a korosztályának megfelelő ifi sátorba, mi pedig mehettünk az alkalomra. Nagyon jól érezte magát. Az utolsó nap már ő is kint énekelt a fiatalokkal. Olyan jó volt látni. Annyira hálásak voltunk érte, hogy találkozhattunk vele. Mielőtt még elköszöntünk tőle elhívtuk őt K2 IFI-re is, mert Budapesten lakik, és nem is olyan messze az ifitől. Nagyon hálásak vagyunk Istennek, mert ez a srác elkezdett járni az ifinkbe szeptembertől. Azóta is jön, amikor csak tud jönni.

Egyik pénteki napon meghívott pár embert az ifiből, hogy menjünk el a lakásukba és töltsünk el együtt egy remek estét. Nem igazán tudtuk, hogy mire lehet majd számítani, mi csak örültünk a meghívásnak és mentünk. Amikor bementünk az udvaruk hátsó részére egy kivilágított helységet láttunk, amit direkt nekünk készített, hogy hangulatos legyen a kinti beszélgetésünk. A látvány okozta megdöbbenés után a következő meghökkentő megtapasztalás az volt, amikor a gitár is előkerült. Kiderült ugyan is, hogy elkezdett tanulni rajta dicsőítő dalokat, amiket az ifin is énekelni szoktunk. Olyan jó volt ezt tőle hallani, hogy szeretne énekelni és tudja kísérni a dalokat. Jó azt látni, hogy Isten munkálkodik az ő szívében is. Nem említettem az elején, de egy 13 éves srácról van szó, aki nagyon szeret az ifinkbe járni, és nagyon lelkes.  Mind az a lelkesedés, ami egy ilyen korú srácban megtalálható, az benne is meg van és a legjobb az egészben, hogy ezt a fajta energiáját Isten szolgálatára fordítja. Lehet, hogy még nem tudatosan, de meg van benne, ezt már most is látjuk. Nagyon sok problémája van a családban, nem könnyű az élete, de tele van szeretettel. Mi kitartóan imádkozunk érte és hisszük azt, hogy át fogja az életét adni Jézus Krisztusnak!

,,Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”  
 /János 10,28-30/

Istené a dicsőség!

Menjetek és hirdessétek az evangéliumot minden embernek!

Legyetek áldottak! :)

*Nemzetközi Evangéliumi Találkozó*

Ez tényleg az enyém?

Szeretnék bemutatni nektek egy újabb személyt, akivel megismerkedtem az utcán. A Batthyányi  téren szoktam érte mindig imádkozni, ha éppen ott van. Nagyon szeretem ezt a bácsit. Szerényen él egy kis házban, aminek a környékét rendszeresen ő gondozza. Ezért is engedik meg neki, hogy ott lakjon. Mikor először megláttam, nagyon megsajnáltam, mindig a bolt előtt szokott állni, lehajtott fejjel és egy kis dobozkával a kezében. Ősz haja és szakálla van. 

Először kicsit félve mentem oda hozzá, azt hittem, hogy el fog küldeni, de nem tette. Megengedte azt is, hogy imádkozzak érte. Elmesélte, hogy a gyomrát műtötték és egy csoda, hogy még él. Isten megtartja és Ő kegyelmes! Nagyon megnyílt a bácsi, és nagyon hálás voltam ezért Istennek. Beszéltem neki Jézus Krisztusról. Imádkoztam érte és azért is, hogy meggyógyuljon. Mindennap odamentem hozzá, ha éppen megláttam. 

Egyik reggel is odamentem hozzá, és akkor tudtam meg, hogy érszűkületes a lába. Arra indított ekkor Isten, hogy hajoljak le és tegyem rá a kezemet a lábára és imádkozzak érte, hogy meggyógyuljon. Nagyon sokan néztek, hogy mit csinálok, de nem foglalkoztam ezzel, én Istenre figyeltem. Imádkoztam érte, és olyan jó érzés töltött el, éreztem azt, hogy a Szent Szellem kiáradt. Így teltek a további napok, amikor ott láttam imádkoztam érte személyesen, amikor pedig nem, akkor gondolatban.  

De az egyik nap délelőttjén, Isten egy különös történést hozott elém.

A munkahelyem mellett van egy áruház, amiben szoktam vásárolni. Ezen a délelőttön is mentem a boltba, pár dolgot venni. Ahogy megyek a sorok között, figyelmes lettem 5000 Ft-ra, ami be volt esve a polc alá. Gondolhatjátok, hogy meglepődtem, mikor megláttam. Körülnéztem és felvettem, szépen zsebre tettem, mint aki jól végezte dolgát.

Nagyon érdekes szituáció volt a döbbenet az arcomra fagyott. Visszafelé menet nyugtatgattam magamat.

-Úgysem tudom, ki hagyta el, én találtam, tehát az enyém. Ez úgyis olyan ritka eset.

Próbáltam meggyőzni magam, hogy jól tettem, hogy zsebre tettem, mert megérdemlem.

A Sátán nagyon jól kihasználta ezt a helyzetet. Ahogy haladtam vissza a munkahelyemre egyre rosszabbul éreztem magam. Hamis indokokkal nyugtattam magam. Nem tudtam mi legyen. Komoly válságba kerültem. Most mit csináljak?  Amit tudtam, hogy ha jól cselekedtem volna, biztos jobban érezném magam, de én abban a pillanatban nem éreztem semmi jót. Nyugtalan voltam. A „sors” úgy hozta, hogy el kellett még valamit intéznem a városban. Arra indított Isten, hogy menjek vissza a boltba, és mondjam el, hogy találtam 5000 Forintot. Nem voltam benne biztos, hogy ez a pénz tényleg az enyém. Odamentem a biztonsági őrökhöz.

Mondtam nekik: - Jó napot kívánok! Mi a teendő akkor, ha talál egy ember 5000 Forintot?

A biztonsági őrök csak néztek alig bírták fel fogni, hogy én ilyet kérdezek tőlük.  Kikerekedett szemekkel ezt mondták:

- Mivel nem tudjuk kié, nincs senkinek a neve ráírva, akkor az öné.

Jól van, akkor megnyugodhatok gondoltam magamban, a körülményeket tekintve ez tényleg az enyém.

Otthon elmondtam, hogy ma mennyi pénzt találtam. Lelkes voltam és végül is örültem neki, egészen megnyugodtam és elfogadtam az érzést, hogy ez már az enyém. Ez így is volt, egészen addig a pillanatig, amíg este a húgom Fanni, megkérdezte.

 - Amúgy mit szeretnél csinálni azzal a pénzzel, amit ma találtál? Mire szeretnéd költeni?

Erre feleltem: - Még nem tudom!

 - Add oda a hajléktalanoknak vagy vegyél rajta kaját azoknak, akik a munkahelyed környékén vannak.

Amikor már elfogadtam, hogy ez az enyém, egy ilyen gondolatot hallok. Mit ne mondjak, el kellett rajta gondolkodom. Lehet, van benne valami igazság?

Ezen nagyon elgondolkoztam. Bevallom őszintén, nem sok kedvem volt másokra költeni. De amikor másnap felkeltem, tudtam azt, hogy Isten szólt Fannin keresztül, hogy azon vegyek ennivalót a hajléktalanoknak.

És tudtam azt, hogy ez a helyes, hiszen Isten ezt akarja. Amikor mentem dolgozni, akkor célirányosan mentem be a boltba és annak a hajléktalan bácsinak, akiről meséltem nektek az elején vettem rajta ennivalót. Amikor megvettem és odaadtam, akkor leírhatatlan öröm volt az arcán. Nagyon örült neki. Akkor is tudtunk beszélgetni nagyon komoly dolgokról és tudtam érte imádkozni. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy amit találtam pénzt, azt nem magamra költöttem, hanem jó célra fordítottam. Hálás vagyok azért is, hogy ebben a helyzetben is Isten győzött. A pénz, amit találtam a látszat ellenére nem az enyém volt, hanem Istené, akinek egy eszköz voltam a kezében és így tudott segíteni ezen az emberen is.

,,Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.”  /1 Péter 5,7/

Hiszem azt, hogy ez a bácsi el fogja fogadni Jézus Krisztust!

Vállaljátok fel a hiteteket mindig, képviseljétek Jézus Krisztust!

Legyetek áldottak! :) 

Csodák színtere, Magyarország!

 Bizonyára ti is sok könyvet olvastatok már idegen országokról, ahol csodák történtek és ahol Isten hatalmas ereje megmutatkozott. Van egy jó hírem! Magyarország sem kivétel ez alól. Isten csodákat tesz itt is! Nem felejtkezett el a magyar emberekről sem, sőt nagyon szereti őket.

Az egyik hétfői napon, amikor indultam hazafelé a munkából, utam a Batthyány téren keresztül vezetett. A nagy tömeg ellenére egy ismerős arccal találkoztam, akiért már pár hete imádkoztam.

Erről a srácról azt kell tudni, hogy 26 éves és az utcán él. Beismerése alapján, saját hibája miatt. Annyira hálás voltam Istennek, hogy már az első alkalomkor, ami körülbelül 2 hete volt megnyílt felém ez a srác. Nagyon megszerettem, láttam a szemében a szükséget, elmondtam neki azt, hogy Jézus nagyon szereti, bármilyen helyzetben is van, Ő akkor is szereti és várja haza. Nagyon jót tudtunk beszélgetni, majd megkérdeztem tőle:

  - Imádkozhatok érted? 

Erre ő, egyből megengedte. Tudjátok különös érzés, amikor az utcán szóba kerülsz valakivel, akit előtte nem ismertél és egyszer csak a beszélgetésbe behívod Istent és megkérdezed, hogy imádkozhatsz-e érte. Az meg hab a tortán, hogy meg is engedi az illető. Annyira hálás vagyok ilyenkor, hogy az Úr készíti a szíveket. A srác megmutatta a lábát, ami fekélyes volt, be volt kötve, trombózisa van és szenvedett. Imádkoztam a gyógyulásáért és az egész életéért. A végén megöleltük egymást. Nagyon megszerettem őt, őszintén.

Szóval vele találkoztam újra ezen a hétfői délutánon, Isten odavezetett hozzá. Mikor mentem át az úton, már megláttam, és indított Isten, hogy odamenjek hozzá és imádkozzak érte. Mikor meglátott nagyon megörült, pénzt kért tőlem, én pedig adtam neki. Utána kérte, hogy imádkozzak érte, mert szenved és fájdalmai vannak. Jajgatott, de nagyon, sírt! Fájt a fekélyes lába, meg is mutatta, nem bírt lábra állni. Sírva kérte, hogy imádkozzak érte. Számomra nagyon szívszorító jelenet volt. Elkezdtem érte imádkozni és közben is sírt, zihálva kapkodott a levegő után, nagyon nagy fájdalmai voltak, ez leírhatatlan. Miközben imádkoztam azért, hogy elmúljanak a fájdalmai, hogy árassza el a Szent Szellem békességgel, éreztem azt, hogy a Szent Szellem átjárja és megnyugszik, és már nem kapkod a levegő után, ekkor befejeztem az imát. És a srác ezután, boldogan nézett rám. És szótlanul ült. Nem tudta, mi történt vele. Egy pillanat múlva megszólal:

- Hallod, velem valami történt, nem tudom mi, de megnyugodtam, és nem fáj a lábam, érzem azt, hogy a szívem forró.

Kérte, hogy magyarázzam el mi történt most vele. Én pedig boldogan tettem ezt.

- Ez Jézus volt, aki elvette a fájdalmaidat és megnyugtatott, Ő elküldte a Szent Szellemet pártfogóul és Ő átjárt téged és elvette a fájdalmakat.

Ennek nagyon örült. Ekkor boldogan felállt a srác, és kérte, hogy fogjuk meg egymás kezét és még imádkozzunk, Ő is imádkozott velem együtt. És ekkor megkérdeztem tőle:

- Tudunk itt a tér közepén egy nagy HALLELUJÁÁÁÁT kiabálni, azért mert Jézus elvette a fájdalmaidat?  - Erre ő felelte: - Engem lehet, ezért meg fognak ölni, de kiabáljunk! 

Ekkor nagyon hangosan kiabáltunk: HALLELUJAAAAAAAAAAAA!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 

 Sokan néztek minket, valaki mosolygott, valaki furcsán lesett, de nem érdekelt minket, hiszen Isten hatalmas és Ő megdicsőítette magát ebben a helyzetben. Utána még beszélgettünk és Ő is megáldott engem! Szeretne megváltozni!

              Én hiszem azt, hogy Isten elfogja benne végezni a munkát!

Én, arra bátorítalak titeket, hogy lépjetek ki a komfortzónából és mondjátok el a Jó Hírt az embereknek, és imádkozzatok értük! Isten tud csodát tenni itt Magyarországon is! A csodák bennünk, velünk, általunk kezdődnek el. Ha egyszer kilépsz a csónakból meglátod azt, amire eddig vak voltál!

,,Légy erős, szedjük össze az erőnket népünkért és Istenünk városaiért! Az ÚR pedig tegye azt, amit jónak lát!”   (2 Sámuel 10,12)

Legyetek áldottak! :)

Bemutatkozás

Sziasztok! :)

Az én nevem Makra Imre Zsolt és mielőtt még megosztanám veletek megtapasztalásaimat, amiket megélek a hétköznapokban úgy illik, hogy bemutatkozom nektek, hogy egy kis rálátásotok legyen, milyen srácról is van itt szó. Nem vagyok nagy blog író ezért nem tudom, hogy szokták csinálni a „nagyok” de azt megígérhetem, hogy csak olyan dolgokról fogtok itt olvasni, amiket saját szemeimmel láttam és bőrömön tapasztaltam.

Következzen most néhány hivatalosabb információ, ami elengedhetetlen.

Békés, 1990. november 11-ét írtunk, egy vasárnapi nap volt, amikor Isten kegyelméből megkezdhettem földi pályafutásomat. Abban az időben a szüleim nem voltak hívők, nem hittek Istenben, élték a megszokott életüket úgy, mint bárki más a világban. Hiszem azt, hogy Istennek mindennel terve van az életünkben, a szüleim életére is volt és van egy terve. Anyukám 1994-ben Békésen egy evangelizációs alkalom alatt átadta az életét Krisztusnak és azóta ő is tudja, hogy nem véletlenül kellett neki elmennie erre a rendezvényre. Sok mindenben változott meg az élete. Formálta őt az Úr férje felé is, aki az elején furcsállta ezt a nagy változást, és nem volt könnyű megszokni az elején, hogy ezentúl már Jézus is a családjuk része, de kis idővel ő is befogadta Őt a szívébe. Az Úr változtatta az ő életét is, megtért sok bűnből és egy teljesen új életet kezdhetett el, amikor már nem a régiek számítanak, mert Isten kegyelme által egy újat adott. Így egy idő után, mint család együtt kezdtünk el járni gyülekezetbe, amit nagyon szerettem. A Bélmegyeri Baptista Gyülekezetbe gyakoroltuk hitünket több éven keresztül. 

A 90 es évek végén komoly döntés előtt álltunk, mint család. Döntenünk kellett, hogy folytatjuk, az életünket itt vagy pedig elköltözünk Budapestre rokonainktól távol egy jobb megélhetés reményében. Isten békességet adott nekünk a döntésben így 2000-ben megléptük a lépést eladtuk házunkat, állatainkat csakhogy fel tudjunk költözni a nagyvárosba. Teljesen ismeretlen volt nekünk ez az életforma. Hála az Úrnak ugyan ebben az évben meg tudtuk venni saját lakásunkat és nem kellett tovább albérletet bérelnünk. Elkezdtük a felújítást és ezzel egy új életet is. Visszanézve azt látom, hogy Isten vezetett minket ebben, hogy mi Kispestre tudjuk költözni. Nem csak én, de a családom is szeretünk itt élni. Mindenki megtalálta a helyét.

Ebben az évben 2000 ben anyukám megpecsételte kapcsolatát Krisztussal és bemerítkezett, 2003-ban apukám is meghozta a döntést Jézus mellett egy ProChrist műholdas evangelizáció során.

2004 ben én is átadtam az életem és döntöttem az Úr mellett. Nagyon szerettem keresztény táborokba menni és a kedvencem ezek közül Tahi tábora még a mai napig is. Bár már kinőttem azt a korosztályt, hogy részt vegyek ezeken a heteken, de még mindig jól esik visszagondolni.  2005. március 27-én vallást tettem édesapámmal együtt és Jézus példáját követve bemerítkeztünk. Sokan azt hiszik, hogy ha bemerítkeztek vagy megkeresztelkednek, akkor be is van biztosítva az életük. Én is ezt hittem sok ideig és elég volt nekem csak ennyi. 

De 2009 egy fordulópont volt a lelki életemben, mert Isten megmutatta, hogy szeret engem és fontos vagyok számára, értékes gyermeke, akivel nagy tervei vannak. Ezt megélni, erre rájönni csodálatos érzés és kívánom Neked, aki most éppen olvasod e sorokat, hogy te is átéld ezt Istennel. Az nap, mikor ez történt imádkoztak értem néhányan és éreztem, hogy valami átjár, valami olyasmit éreztem, amit eddig még soha. Éreztem a Szent Szellem erejét az életemben. Ezt szavakkal nem tudom leírni, ne várja senki, mert ezt át kell élni. Bárki átélheti, aki őszintén és tiszta szívvel keresi az Urat és kéri az Ő lelkének erejét. Akkor egy új értelmet nyert az életem, és felismertem azt, hogy nem a vallásosságra van szükségem, hanem Jézus Krisztusra. Addig nem sokat gondolkodtam azon mi is az a vallásosság ezért fel sem tűnt, hogy abban éltem. 

Egy olyan ember voltam, aki a hitét bezárta a templom falain belül, és aki el van saját kis életével. Nem foglalkozik a sok felhívással, amivel tele van a Biblia, akinek nem fontos az elhívás, és az élet, amire Isten elhívta. Tudod, hogy ha nem lépsz ki a vallásos életedből, akkor nagyon hamar megkeményedik a szíved és kicsit sem leszel érzékeny észrevenni, hogy milyen nyomorúságban élnek a körülötted lévők. Vak leszek meglátni az elesettet, süket meghallani a bajbajutottat és kemény leszel minden olyan érzésre, mint a szeretet és a megbocsájtás szeretteid felé.

Ki akartam lépni a komfortzónámból, ahol jól érzem magam és elkezdtem menni az ÚRÉRT! Mit jelentett ez? Egyre több és több embernek elmondtam azt, hogy Jézus Krisztus megváltoztatta az életemet és a tied is megtudja! Ahogy teltek az évek sok mindent helyezett az Úr a szívemre. 2010-ben arra indított, hogy csináljunk egy missziót Imaéjszaka Misszió néven, és járjunk el éjszaka imádkozni Kispestért, hogy megszűnjenek a kocsmák, játéktermek és a szórakozóhelyek, és hogy gyülekezetek alakuljanak, és, hogy megtérjenek az emberek. 2010 óta nagyon sok kocsma megszűnt Kispesten és megszűnt az összes játékterem is, mindezért Istené legyen a dicsőség! Isten hatalmas! 

Majd, 2012-ben a Bélmegyeri gyerektáborban Isten elhívott arra, hogy Őt szolgáljam, az egyik este, amikor már mindenki aludt, arra indított, hogy menjek ki az utcára és imádkozzak a faluért. Nagyon áldott volt! Ugyanebben az évben Isten arra indított, hogy plántáljunk egy ifjúsági csoportot Kispesten. Nagyon féltünk, hogy mi hogyan lesz, de bíztunk Istenben és hittel nekivágtunk a dolgoknak. November 3.-án volt az első alkalom, ami felkészítő alkalom volt, Nehémiásról volt szó, arra bátorítottam a többieket, hogy építsük a várfalat Istennel itt Kispesten is. November 10-én volt az első nyitott ifi alkalom, amit Isten nagyon hatalmasan megáldott, olyan fiatalok jöttek, akik nem ismerték Jézus Krisztust. Nagyon hálásak vagyunk Istennek. Elneveztük ezt az ifit K2 IFI-nek. 

Nagyon sok próbán mentünk keresztül ezzel az ifivel. Isten megengedte, hogy az oázisba is legyünk, de megengedte azt is, hogy a sivatagban legyünk. De kitartóak voltunk és bíztunk Istenben, és Ő nagyon hatalmasan megáldott minket. Időközben, ahogy telt az idő, az ifink felekezetközivé vált és ezért is hálásak vagyunk. Erről az Ifiről még a későbbiekben fogtok olvasni és részletesebben is írok róla, mert rengetek sztorim van, amit mindenképpen meg szeretnék osztani veletek. Ebből is azt látom, hogy az Úr hatalmas és meg tudja áldani a keveset is.  2013 nyarától járok, ki egy gyermekintézetbe is szolgálni. Ahova már hála Istennek nem egyedül kell járnom, hanem a K2 IFI-ből is el szoktak néhányan kísérni, és együtt szolgálunk az intézetben. Nagyon áldott Bibliatanulmányozások szoktak lenni, de a későbbiekben erre is ki fogok térni részletesebben.

A személyes életemre visszatérve 2013 szeptembere óta a Baptista Teológia Akadémiára járok, misszió és szociális lelki gondozó szakra. És ott is nagyon érzem Isten kegyelmét és vezetését. Az elkötelezettségre nem csak az emberi kapcsolatokban és a munkánk iránt van szükség, hanem elkötelezettnek kell lennünk abban is, amire Isten hívott. Próbálok én is minden tőlem telhetőt megtenni a tanulmányaimba, hogy célba érjen Isten terve, amiért ide küldött.

2013 októberében Isten arra indította az ifinket, hogy csináljunk Kispesten egy Felekezetközi Előszilvesztert. Belevágtunk a szervezésbe. 

,,Mert hitben járunk, nem látásban.”  /2 Korinthus 5,7/

Ez volt az, ami erőt adott nekünk. Mivel kevesen ismerték még az ifinket, ezért alig volt esély arra, hogy el is jönnek az emberek, ha egy ilyen rendezvényt szervezünk. Mi letettük ezt Isten elé és hitben akartunk járni nem látásban. De nem volt ám könnyű! Nem könnyű hinni abban, ami emberileg lehetetlen, de jó tudni, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Nagyon készültünk, nagyon sokat imádkoztunk ezért az alkalomért. Megtapasztaltuk, hogy jó az Úr és ima meghallgató Isten, mert jöttek a fiatalok felekezettől függetlenül, több mint 50 fiatal jött el, erre az alkalomra, ami evangelizációs alkalom volt. Isten megtette azt, amire mi képtelenek voltunk. Nagyon örültünk neki, hálásak vagyunk ezért is Istennek még most is! Számunkra a K2 IFI az egy csoda és az Előszilveszter is egy bizonyság hogy Isten velünk van!

2014 évtől komolyabbra fordultak a dolgok és elkezdtem azért imádkozni, hogy Isten adjon nekem vezetést, hogy mutassa meg, mire hívott el. Gyülekezeti Pásztornak vagy Evangélistának.

Március 7-9-ig Lénárddarócon szolgáltunk a K2 IFI-ből páran. És bátran elmondhatom azt, hogy ez a hétvége mindenki számára egy forduló pont volt. Szombaton Szlovákiába mentünk szolgálni egy házi gyülekezetbe Rimaszombatra, és Isten a kocsiba kezdte bennem azt megerősíteni, hogy evangélistának hív el. De akkor még mit sem sejtően nem foglalkoztam vele. Nem akartam emberi gondolatokra alapozni. Annyit viszont tudtam, sőt érezem, hogy Isten erősítette bennem ezt a dolgot. Megosztottam gondolataimat a többiekkel és valóban sokat gondolkodtam rajta. Szombat este volt, mikor bementem az egyik szobába ahol egy páran dicsőítették az Urat. Isten elé vittem ezeket a gondolatokat az elhívásomról, ami egész nap és még előtte való napokban sem hagyott nyugodni. Kértem Istent, hogy hívjon el engem evangélistának, adjon nekem egy igét, ami megerősít abban, hogy evangélistaként szolgáljak Istennek. Az imádság után kinyitottam a Bibliámat. És ezt az igét kaptam Istentől.

,,Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet.”  /Jelenések 3,8/

Nem tudom kaptatok e már olyan hírt, ami hatással van az életet hátralevő részére, de én így éltem meg azt, sőt, ha most is visszagondolok, öröm fog el, de egyben félelem is, mert Isten elhívott, hogy szóljam igéjét a megfáradtaknak. Ez a félelem, nem olyan fajta, ami megkötözi az embert és lebénítja, sokkal inkább felelősség tudat. Tudom, hogy mire hívott el az Úr és nekem kötelességem megtenni azt. Ő tesz engem alkalmassá erre, hiszem. Megkaptam tehát Istentől a várva várt igét és az első reakcióm az volt, hogy lefeküdtem a szoba közepére, és alig hittem el ezt, alig tudtam szóhoz jutni. Hálás voltam Istennek!

Tudni kell még e mellett azt is, hogy a másik szobában, ugyanebben az időben imádkozott az ifiből két leányzó Debi és Timi azért, hogy Isten adjon nekem választ az evangélista szolgálatra. És Isten megadta a választ, elhívott evangélistának, menni kell, harcolni kell, Jézust kell képviselni. Debinek és Timinek is egy megerősödés volt ez, hogy imádkoztak értem és Isten megadta nekem a választ.

Miután megkaptam az elhívásomat, a többiek kézrátétellel imádkoztak értem. Nagyon hálás vagyok Istennek mindenért!

Vasárnap a Lénárddaróci Baptista Gyülekezetben szolgálhattunk, bátoríthattuk a testvéreket és bizonyságot tehettünk Istenről. Nagyon áldott volt a hétvége!

Nagyon hálás vagyok Istennek azért, hogy elhívott evangélistának, Övé a Dicsőség!

Elhívott, hogy lelkeket mentsek, ez a világon a legfontosabb dolog! Minden embernek Jézus Krisztusra van szüksége!

Jézus Krisztus érted is eljött és meghalt, hogy neked üdvösséged legyen. Ő nagyon szeret téged, Ő vár rád. Gyere Jézus Krisztushoz!

Isten áldjon meg téged! :)