Bemutatkozás

Sziasztok! :)

Az én nevem Makra Imre Zsolt és mielőtt még megosztanám veletek megtapasztalásaimat, amiket megélek a hétköznapokban úgy illik, hogy bemutatkozom nektek, hogy egy kis rálátásotok legyen, milyen srácról is van itt szó. Nem vagyok nagy blog író ezért nem tudom, hogy szokták csinálni a „nagyok” de azt megígérhetem, hogy csak olyan dolgokról fogtok itt olvasni, amiket saját szemeimmel láttam és bőrömön tapasztaltam.

Következzen most néhány hivatalosabb információ, ami elengedhetetlen.

Békés, 1990. november 11-ét írtunk, egy vasárnapi nap volt, amikor Isten kegyelméből megkezdhettem földi pályafutásomat. Abban az időben a szüleim nem voltak hívők, nem hittek Istenben, élték a megszokott életüket úgy, mint bárki más a világban. Hiszem azt, hogy Istennek mindennel terve van az életünkben, a szüleim életére is volt és van egy terve. Anyukám 1994-ben Békésen egy evangelizációs alkalom alatt átadta az életét Krisztusnak és azóta ő is tudja, hogy nem véletlenül kellett neki elmennie erre a rendezvényre. Sok mindenben változott meg az élete. Formálta őt az Úr férje felé is, aki az elején furcsállta ezt a nagy változást, és nem volt könnyű megszokni az elején, hogy ezentúl már Jézus is a családjuk része, de kis idővel ő is befogadta Őt a szívébe. Az Úr változtatta az ő életét is, megtért sok bűnből és egy teljesen új életet kezdhetett el, amikor már nem a régiek számítanak, mert Isten kegyelme által egy újat adott. Így egy idő után, mint család együtt kezdtünk el járni gyülekezetbe, amit nagyon szerettem. A Bélmegyeri Baptista Gyülekezetbe gyakoroltuk hitünket több éven keresztül. 

A 90 es évek végén komoly döntés előtt álltunk, mint család. Döntenünk kellett, hogy folytatjuk, az életünket itt vagy pedig elköltözünk Budapestre rokonainktól távol egy jobb megélhetés reményében. Isten békességet adott nekünk a döntésben így 2000-ben megléptük a lépést eladtuk házunkat, állatainkat csakhogy fel tudjunk költözni a nagyvárosba. Teljesen ismeretlen volt nekünk ez az életforma. Hála az Úrnak ugyan ebben az évben meg tudtuk venni saját lakásunkat és nem kellett tovább albérletet bérelnünk. Elkezdtük a felújítást és ezzel egy új életet is. Visszanézve azt látom, hogy Isten vezetett minket ebben, hogy mi Kispestre tudjuk költözni. Nem csak én, de a családom is szeretünk itt élni. Mindenki megtalálta a helyét.

Ebben az évben 2000 ben anyukám megpecsételte kapcsolatát Krisztussal és bemerítkezett, 2003-ban apukám is meghozta a döntést Jézus mellett egy ProChrist műholdas evangelizáció során.

2004 ben én is átadtam az életem és döntöttem az Úr mellett. Nagyon szerettem keresztény táborokba menni és a kedvencem ezek közül Tahi tábora még a mai napig is. Bár már kinőttem azt a korosztályt, hogy részt vegyek ezeken a heteken, de még mindig jól esik visszagondolni.  2005. március 27-én vallást tettem édesapámmal együtt és Jézus példáját követve bemerítkeztünk. Sokan azt hiszik, hogy ha bemerítkeztek vagy megkeresztelkednek, akkor be is van biztosítva az életük. Én is ezt hittem sok ideig és elég volt nekem csak ennyi. 

De 2009 egy fordulópont volt a lelki életemben, mert Isten megmutatta, hogy szeret engem és fontos vagyok számára, értékes gyermeke, akivel nagy tervei vannak. Ezt megélni, erre rájönni csodálatos érzés és kívánom Neked, aki most éppen olvasod e sorokat, hogy te is átéld ezt Istennel. Az nap, mikor ez történt imádkoztak értem néhányan és éreztem, hogy valami átjár, valami olyasmit éreztem, amit eddig még soha. Éreztem a Szent Szellem erejét az életemben. Ezt szavakkal nem tudom leírni, ne várja senki, mert ezt át kell élni. Bárki átélheti, aki őszintén és tiszta szívvel keresi az Urat és kéri az Ő lelkének erejét. Akkor egy új értelmet nyert az életem, és felismertem azt, hogy nem a vallásosságra van szükségem, hanem Jézus Krisztusra. Addig nem sokat gondolkodtam azon mi is az a vallásosság ezért fel sem tűnt, hogy abban éltem. 

Egy olyan ember voltam, aki a hitét bezárta a templom falain belül, és aki el van saját kis életével. Nem foglalkozik a sok felhívással, amivel tele van a Biblia, akinek nem fontos az elhívás, és az élet, amire Isten elhívta. Tudod, hogy ha nem lépsz ki a vallásos életedből, akkor nagyon hamar megkeményedik a szíved és kicsit sem leszel érzékeny észrevenni, hogy milyen nyomorúságban élnek a körülötted lévők. Vak leszek meglátni az elesettet, süket meghallani a bajbajutottat és kemény leszel minden olyan érzésre, mint a szeretet és a megbocsájtás szeretteid felé.

Ki akartam lépni a komfortzónámból, ahol jól érzem magam és elkezdtem menni az ÚRÉRT! Mit jelentett ez? Egyre több és több embernek elmondtam azt, hogy Jézus Krisztus megváltoztatta az életemet és a tied is megtudja! Ahogy teltek az évek sok mindent helyezett az Úr a szívemre. 2010-ben arra indított, hogy csináljunk egy missziót Imaéjszaka Misszió néven, és járjunk el éjszaka imádkozni Kispestért, hogy megszűnjenek a kocsmák, játéktermek és a szórakozóhelyek, és hogy gyülekezetek alakuljanak, és, hogy megtérjenek az emberek. 2010 óta nagyon sok kocsma megszűnt Kispesten és megszűnt az összes játékterem is, mindezért Istené legyen a dicsőség! Isten hatalmas! 

Majd, 2012-ben a Bélmegyeri gyerektáborban Isten elhívott arra, hogy Őt szolgáljam, az egyik este, amikor már mindenki aludt, arra indított, hogy menjek ki az utcára és imádkozzak a faluért. Nagyon áldott volt! Ugyanebben az évben Isten arra indított, hogy plántáljunk egy ifjúsági csoportot Kispesten. Nagyon féltünk, hogy mi hogyan lesz, de bíztunk Istenben és hittel nekivágtunk a dolgoknak. November 3.-án volt az első alkalom, ami felkészítő alkalom volt, Nehémiásról volt szó, arra bátorítottam a többieket, hogy építsük a várfalat Istennel itt Kispesten is. November 10-én volt az első nyitott ifi alkalom, amit Isten nagyon hatalmasan megáldott, olyan fiatalok jöttek, akik nem ismerték Jézus Krisztust. Nagyon hálásak vagyunk Istennek. Elneveztük ezt az ifit K2 IFI-nek. 

Nagyon sok próbán mentünk keresztül ezzel az ifivel. Isten megengedte, hogy az oázisba is legyünk, de megengedte azt is, hogy a sivatagban legyünk. De kitartóak voltunk és bíztunk Istenben, és Ő nagyon hatalmasan megáldott minket. Időközben, ahogy telt az idő, az ifink felekezetközivé vált és ezért is hálásak vagyunk. Erről az Ifiről még a későbbiekben fogtok olvasni és részletesebben is írok róla, mert rengetek sztorim van, amit mindenképpen meg szeretnék osztani veletek. Ebből is azt látom, hogy az Úr hatalmas és meg tudja áldani a keveset is.  2013 nyarától járok, ki egy gyermekintézetbe is szolgálni. Ahova már hála Istennek nem egyedül kell járnom, hanem a K2 IFI-ből is el szoktak néhányan kísérni, és együtt szolgálunk az intézetben. Nagyon áldott Bibliatanulmányozások szoktak lenni, de a későbbiekben erre is ki fogok térni részletesebben.

A személyes életemre visszatérve 2013 szeptembere óta a Baptista Teológia Akadémiára járok, misszió és szociális lelki gondozó szakra. És ott is nagyon érzem Isten kegyelmét és vezetését. Az elkötelezettségre nem csak az emberi kapcsolatokban és a munkánk iránt van szükség, hanem elkötelezettnek kell lennünk abban is, amire Isten hívott. Próbálok én is minden tőlem telhetőt megtenni a tanulmányaimba, hogy célba érjen Isten terve, amiért ide küldött.

2013 októberében Isten arra indította az ifinket, hogy csináljunk Kispesten egy Felekezetközi Előszilvesztert. Belevágtunk a szervezésbe. 

,,Mert hitben járunk, nem látásban.”  /2 Korinthus 5,7/

Ez volt az, ami erőt adott nekünk. Mivel kevesen ismerték még az ifinket, ezért alig volt esély arra, hogy el is jönnek az emberek, ha egy ilyen rendezvényt szervezünk. Mi letettük ezt Isten elé és hitben akartunk járni nem látásban. De nem volt ám könnyű! Nem könnyű hinni abban, ami emberileg lehetetlen, de jó tudni, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Nagyon készültünk, nagyon sokat imádkoztunk ezért az alkalomért. Megtapasztaltuk, hogy jó az Úr és ima meghallgató Isten, mert jöttek a fiatalok felekezettől függetlenül, több mint 50 fiatal jött el, erre az alkalomra, ami evangelizációs alkalom volt. Isten megtette azt, amire mi képtelenek voltunk. Nagyon örültünk neki, hálásak vagyunk ezért is Istennek még most is! Számunkra a K2 IFI az egy csoda és az Előszilveszter is egy bizonyság hogy Isten velünk van!

2014 évtől komolyabbra fordultak a dolgok és elkezdtem azért imádkozni, hogy Isten adjon nekem vezetést, hogy mutassa meg, mire hívott el. Gyülekezeti Pásztornak vagy Evangélistának.

Március 7-9-ig Lénárddarócon szolgáltunk a K2 IFI-ből páran. És bátran elmondhatom azt, hogy ez a hétvége mindenki számára egy forduló pont volt. Szombaton Szlovákiába mentünk szolgálni egy házi gyülekezetbe Rimaszombatra, és Isten a kocsiba kezdte bennem azt megerősíteni, hogy evangélistának hív el. De akkor még mit sem sejtően nem foglalkoztam vele. Nem akartam emberi gondolatokra alapozni. Annyit viszont tudtam, sőt érezem, hogy Isten erősítette bennem ezt a dolgot. Megosztottam gondolataimat a többiekkel és valóban sokat gondolkodtam rajta. Szombat este volt, mikor bementem az egyik szobába ahol egy páran dicsőítették az Urat. Isten elé vittem ezeket a gondolatokat az elhívásomról, ami egész nap és még előtte való napokban sem hagyott nyugodni. Kértem Istent, hogy hívjon el engem evangélistának, adjon nekem egy igét, ami megerősít abban, hogy evangélistaként szolgáljak Istennek. Az imádság után kinyitottam a Bibliámat. És ezt az igét kaptam Istentől.

,,Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet.”  /Jelenések 3,8/

Nem tudom kaptatok e már olyan hírt, ami hatással van az életet hátralevő részére, de én így éltem meg azt, sőt, ha most is visszagondolok, öröm fog el, de egyben félelem is, mert Isten elhívott, hogy szóljam igéjét a megfáradtaknak. Ez a félelem, nem olyan fajta, ami megkötözi az embert és lebénítja, sokkal inkább felelősség tudat. Tudom, hogy mire hívott el az Úr és nekem kötelességem megtenni azt. Ő tesz engem alkalmassá erre, hiszem. Megkaptam tehát Istentől a várva várt igét és az első reakcióm az volt, hogy lefeküdtem a szoba közepére, és alig hittem el ezt, alig tudtam szóhoz jutni. Hálás voltam Istennek!

Tudni kell még e mellett azt is, hogy a másik szobában, ugyanebben az időben imádkozott az ifiből két leányzó Debi és Timi azért, hogy Isten adjon nekem választ az evangélista szolgálatra. És Isten megadta a választ, elhívott evangélistának, menni kell, harcolni kell, Jézust kell képviselni. Debinek és Timinek is egy megerősödés volt ez, hogy imádkoztak értem és Isten megadta nekem a választ.

Miután megkaptam az elhívásomat, a többiek kézrátétellel imádkoztak értem. Nagyon hálás vagyok Istennek mindenért!

Vasárnap a Lénárddaróci Baptista Gyülekezetben szolgálhattunk, bátoríthattuk a testvéreket és bizonyságot tehettünk Istenről. Nagyon áldott volt a hétvége!

Nagyon hálás vagyok Istennek azért, hogy elhívott evangélistának, Övé a Dicsőség!

Elhívott, hogy lelkeket mentsek, ez a világon a legfontosabb dolog! Minden embernek Jézus Krisztusra van szüksége!

Jézus Krisztus érted is eljött és meghalt, hogy neked üdvösséged legyen. Ő nagyon szeret téged, Ő vár rád. Gyere Jézus Krisztushoz!

Isten áldjon meg téged! :)