Utolsó előtti nap

Nagyon hálás vagyok Istennek a K2 ifiért, hálás vagyok azért, hogy Isten adott nekünk kitartást és bátorságot, hogy 2012. november 3-án elkezdjük az ifi plántálását Kispesten. Dicsőség neki, mindenért!

Most szeretnék megosztani veletek egy bizonyságot az ifivel kapcsolatban. 2013 augusztusában az egyik barátommal az ifiből a Balaton *NET-en* voltunk, ami nagyon áldott volt. Egész hét során az evangelizáció fontosságára hívták fel a figyelmünket.

Az evangelizálás életstílusunkká, kell, hogy váljon!

Menni kell és Isten oldalán harcolnunk kell. Nem szabad megállnunk, nem szabad kényelembe helyezkednünk.

Egy kempingbe sátoroztunk egy olyan helyen ahol a tulajdonos, figyelembe veszi a Balaton NET rendezvényét. Ebben a kempingbe vannak keresztyének és nem keresztyének is. Amikor ott voltunk, velünk is voltak, olyan nyaralók, akik nem ismerték az Urat. Isten az utolsó előtti nap arra indított, hogy menjek oda egy fiatal sráchoz, aki ott nyaralt a szüleivel együtt. Ők azoknak a családoknak az egyike volt, akik nem vettek részt a programokban, csak jól érezték magukat. Szóval odamentem ehhez a fiúhoz és megkérdeztem tőle, hogy van-e kedve átjönni a Balaton NET-re, mert ha igen, akkor mehetnénk együtt. Nagyon barátságos, nyitott volt és nem is kellett győzködni, mert jött velünk később a rendezvényre. A többféle programoknak köszönhetően ő is tudott menni a korosztályának megfelelő ifi sátorba, mi pedig mehettünk az alkalomra. Nagyon jól érezte magát. Az utolsó nap már ő is kint énekelt a fiatalokkal. Olyan jó volt látni. Annyira hálásak voltunk érte, hogy találkozhattunk vele. Mielőtt még elköszöntünk tőle elhívtuk őt K2 IFI-re is, mert Budapesten lakik, és nem is olyan messze az ifitől. Nagyon hálásak vagyunk Istennek, mert ez a srác elkezdett járni az ifinkbe szeptembertől. Azóta is jön, amikor csak tud jönni.

Egyik pénteki napon meghívott pár embert az ifiből, hogy menjünk el a lakásukba és töltsünk el együtt egy remek estét. Nem igazán tudtuk, hogy mire lehet majd számítani, mi csak örültünk a meghívásnak és mentünk. Amikor bementünk az udvaruk hátsó részére egy kivilágított helységet láttunk, amit direkt nekünk készített, hogy hangulatos legyen a kinti beszélgetésünk. A látvány okozta megdöbbenés után a következő meghökkentő megtapasztalás az volt, amikor a gitár is előkerült. Kiderült ugyan is, hogy elkezdett tanulni rajta dicsőítő dalokat, amiket az ifin is énekelni szoktunk. Olyan jó volt ezt tőle hallani, hogy szeretne énekelni és tudja kísérni a dalokat. Jó azt látni, hogy Isten munkálkodik az ő szívében is. Nem említettem az elején, de egy 13 éves srácról van szó, aki nagyon szeret az ifinkbe járni, és nagyon lelkes.  Mind az a lelkesedés, ami egy ilyen korú srácban megtalálható, az benne is meg van és a legjobb az egészben, hogy ezt a fajta energiáját Isten szolgálatára fordítja. Lehet, hogy még nem tudatosan, de meg van benne, ezt már most is látjuk. Nagyon sok problémája van a családban, nem könnyű az élete, de tele van szeretettel. Mi kitartóan imádkozunk érte és hisszük azt, hogy át fogja az életét adni Jézus Krisztusnak!

,,Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”  
 /János 10,28-30/

Istené a dicsőség!

Menjetek és hirdessétek az evangéliumot minden embernek!

Legyetek áldottak! :)

*Nemzetközi Evangéliumi Találkozó*