Neked ez a fegyvered ?

Hosszú idő után egy újabb bizonyságot szeretnék veletek megosztani.  Nem azért nem osztottam meg veletek az elmúlt időben megtapasztalásaimat, mert nem történt semmi sem, éppen ellenkezőleg, hiszem azt, hogy annak az embernek az életében, aki kapcsolatban akar maradni Istennel, mindennap felfedezhet valamit az életében, ami mögött Istent látja meg.

Visszatérve miért maradtam távol, egy szóval, vizsga időszak. Igen, ez jelen van az én életemben is, és nem könnyű ez az idő, de Istennel a lehetetlen is lehetséges. Ezt tapasztaltam. Később erről is írok majd nektek.

De amiről most szeretnék írni az 2013 nyarának az egyik estéjén történt meg velem és jó barátommal, Dáviddal.

Kispesten az egyik bevásárló központban az Europarkban, éppen a K2 IFI-ről beszélgettünk, hogy milyen terveink vannak a jövőre nézve az ifiben. Egy órás beszélgetés után befejeztük és imádkoztunk. Hazafelé menet elmondtam a barátomnak, hogy lesznek támadások, a Sátán támadni fog minket, hiszen jó dolgokra készülünk az ifivel. Elterveztük azt, hogy kimegyünk és csinálunk egy videót az ifi számára. Ki is mentünk a Határ útra egy olyan helyre, ahol csak mi voltunk és elkezdtük volna a videót felvenni, amikor is figyelmesek lettünk egy roma srácra mellette egy lányra, akik határozottan felénk közeledtek. Hirtelen nem tudtuk mi történik itt a srác elkezdett kötözködni velünk, fenyegetni és pénzt követelt tőlünk. Elmondtuk neki érthetően, hogy nem tudunk adni. De ő akkor is csak követelőzött. Gondoltam adok neki 50 Ft-ot és le van tudva, el fognak menni és békén hagynak minket, de ez nem így történt.

Utána még pénzt követeltek a barátomtól is, aki szintén adott nekik 50 Ft-ot, de amint meglátták a pénztárcájában a 2000 Ft-ot, akkor már azt követelték, de egyértelműen elmondtuk nekik, hogy ez nekünk is kell. De ők csak nem hagyták abba. Követelőztek! Nekik azonnal pénz kell. Ez után kitalálták, vegyük meg tőlük 2000 Ft-ért a bicskájukat, de mondtuk, hogy erre nekünk nincs szükségünk. A srác zsebre dugott kézzel volt, ahol a bicskáját is tartotta. Ekkor lett félelmetes a dolog számunkra. Eluralkodott rajtunk a félelem, hiszen olyan mozdulatokat csinált a zsebében a bicskával, hogy lejátszódott bennünk az, hogy ott meg fogunk halni. Arra gondoltunk ez a kietlen hely, ahol nincs senki, alkalmas arra, hogy még le is szúrhat minket. Ezekbe belegondolva és a súlyos valóságot felfogva lejátszódott az egész életem magam előtt.

Felajánlottam nekik azt, hogy menjünk be és veszünk együtt nekik valamilyen ennivalót, ha szükséges, de ő erre rám kiabált, hogy mit képzelek magamról.

Nagy nehezen rá tudtuk venni őket, hogy bemenjünk az Europarkba, és elkezdtünk sétálni. Miközben mentünk, Isten arra indított, hogy öleljem át ezt a srácot, és ne haragudjak rá, azért mert ki akar rabolni minket. Erre átöleltem, és nagyon meglepődött, hogy én szeretem még ebben a helyzetben is, amikor ki akar minket rabolni.

Beértünk a bolthoz, és mondta nekünk, hogy mit vegyünk neki. A félelem még akkor is bennem volt, mert nem tudtam mi fog történni, de eszembe jutott, hogy kezdjek el imádkozni magamban, mert Istennél minden lehetséges és nála az is lehetséges, hogy megmeneküljünk.

Imádkoztam magamban:

„Uram, segíts meg minket ebben a helyzetben!”

Ez idő alatt beszélt hozzám a srác, de mintha nem hallottam volna semmit sem.

Ránéztem és megkérdeztem tőlük:

„Ti ismeritek Istent?”

Erre ő nagyon meglepődött, hogy én ilyet kérdezek tőlük, miközben ők megtámadtak, látszott rajtuk, hogy elkezdtek félni, és utána eszembe jutott az, hogy elővegyem a Bibliámat. Ekkor megkérdeztem tőlük:

- Ti ismeritek ezt a könyvet? Ez a Biblia.

Erre ők:

Ez neked a fegyvered ugye? 

Feleltem nekik:

Igen, a lelki fegyverem!

Ez volt az a pillanat, amikor mi nagyon megnyugodtunk. Elmondtuk nekik azt, hogy Jézus Krisztus szereti őket még akkor is, hogy minket ki akarnak rabolni. Beszéltünk nekik Isten szeretetéről.

Ekkor ők azt mondták:

Jól van, békén hagyunk titeket!

Kezet fogtunk, és elmentek! Isten kimenekített minket ebből a helyzetből. Jézus Krisztus győzött ebben a helyzetben is! Utána alig hittük el azt, hogy mi még élünk. Ha ott nem valljuk meg Jézust, akkor már nem élnénk, ezt elmondhatom nektek.

Rá kellett arra jönnöm, hogy az igazi csatatér a világban van, és nem ülhetek ölbe tett kézzel, hiszen a világ a romlás felé halad. Nekünk az a feladatunk, hogy lelkeket mentsünk, és nem az, hogy kényelemben legyünk.

Arra szeretnélek titeket bátorítani, hogy lépjetek ki a komfortzónából és képviseljétek Jézus Krisztust MINDIG!

,,Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.”  
 /Máté 10,19-20/

Kérjétek a Szent Lélek erejét, menjetek és mondjátok el az embereknek az evangéliumot! Isten hatalmas!

Legyetek áldottak! :)